Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910-05-15 / 5. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

103

föl előttünk, hogy mi, akiket hajlamunk, talán sorsunk, talán jó vagy rossz végzetünk — azt ezúttal nem vitatom — vagy talán amaz ismeretes, évszázadok óta hangoztatott közmondás szerint „az Istenek gyűlölete“ tanítóvá tett, tehát a családok, a társadalom, a haza, az egész emberiség szolgálatára, e kétségbevonhat- lanul szép és nemes, de fáradságos, — mondhatjuk — sokszor nagy önmegtagadást igénylő munkára hivott el, olyan munkakörbe állított, ahol „a nyers anyagból, melyet Isten ad, segítünk mi embert terenteni“ — mondom — e kérdés áll előttünk: miképen felelhetnénk meg hivatásunknak szebben, végezhetnénk munkánkat jobban, tölthetnénk be munkakörünket nemesebben és miképen segíthetnénk a nyers anyagból embert teremteni a legméltóbban ? Szóval milyen módon tudnánk erkölcsi nevelésünket a legtökéletesebben befejezni, a legjobb, a legbiztosabb, a legtartósabb tető alá hozni ? Olyan tető alá, melyet az élet legerősebb szélvésze, legelementárisabb erővel dúló orkánja se legyen képes elsodorni, megsemmisíteni.

Másképen nem, mint úgy, hogy hozzáértő művészi kézzel szólaltatjuk meg a gyermeki szív húrjait, ha fáradságot nem ismerve nyitjuk meg érzelmük forrásának útját s ha verejtékezve is, de e forrásnak a helyes irányban medret ásunk, ha a jó szereteté- ben acélossá vált karral, biztos kézzel nyitjuk meg szivünk rejte- kének zárját, hogy abból a szív érzelmeinek egyik legnemesebbike, az erkölcsi érzelem szabad utat nyerjen s folyton tápláltatván, mielőbb éreztesse áldásos hatását.

Ez lesz a mi erkölcsi nevelésünk. Nehéz, de szép feladat. Aki e téren eredményes munkára mutathat, sokat tett ott a társadalom, a haza, az emberiség szolgálatában. Nekünk, néptanítóknak pedig egyik legszebb kötelességünk ez.

Jöhetnek az ismert akadályok vagy támadhatnak még ismeretlenek : nekünk nem szabad meghátrálni vagy tétlenül nézni az erkölcsi érzület sorvadását. Sőt ismerve a munkánkat gátló akadályokat, annál nagyobb lelkesedéssel, erősebb harckészséggel kell e gátakat lerombolni, hogy miénk legyen a diadal: az erkölcsi érzület nemesbülése, amely minden szépnek, jónak, nemesnek válik majd forrásává, táplálója lesz a társadalom boldogulásának, a haza felvirágzásának és az ember tökéletesedésének.

Nem tudok elképzelni tanítót s hitem szerint nincs is olyan, aki ne rendületlen harcosa, de tétovázó gyáva katonája volna e nemes célnak, aki ne munkálkodnék e téren több-kevesebb eredménnyel. de mindenkoron igazi lelkesedéssel, aki ne kísérelné meg széttörni a gátakat, elhárilani áz akadályokat, melyek az eredményes erkölcsi nevelés útját állják.

Ilyen akadályok a többek között: az emberi gyarlóság, a szülők tudatlansága, nemtörődömsége s szegénysége.

Az első a példaadásról jut eszembe. A jó példa — mint tud-