Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-04-25 / 4. szám
10 tanügyi értesítő szakképzett tanárral, vagy kertésszel, hanem a tantárgy gyakorlati oldalát úgy oldják meg, ahogy a helyi viszonyok és körülmények megengedik. Nem minden tanítónak adatik meg az az alkalom, hogy városon működjék, sőt a legnagyobb része falura kerül. A falusi tanítónak néptanítónak kell lennie s mivel simulhat a falusi néptanító jobban a nép lelkületéhez s mivel szerezheti meg a maga részére a nép bizalmát s ragaszkodását, ha nem azzal, s abban való kellő és biztos gyakorlati tudással, mely legközelebbről érinti és érdekli a mi népünket és ez — a gazdaság. Ha a tanító a gazdasági kérdésekben kellő jártassággal bir, ez irányban kézzelfogható eredményes tanácsokat tud adni a népnek, a nép tanítójának ismeri el; ezzel kivívja a nép bizalmát, mely a tanítóra nézve nem utolsó rendű kérdés, de nem csak a bizalmát vívja ki, hanem nagyrabecsülését és szeretetét is. A fiatalabb tanítói nemzedék legnagyobb része sem képes a népet gazdasági tanácscsal, gyakorlati utasítással ellátni; ezelőtt tizenkét évvel még kevesebb volt azon tanítók száma, kik e téren valamit felmutatni képesek lettek volna kezdetben. A tanítónak e téren való hiányos szakképzettségét mi sem bizonyította jobban mint az, hogy maga a kormány is belátta annak idején, hogy bizony a néptanitó a nép életegzisztenciájában a földművelésben, a gazdasági kérdésekben nem képes vezető szerephez jutni, nem tud irányadó lenni, a nép gyakorlati gazdasági fejlődésében, erősödésében kellő tájékozottsága hiányában háttérbe szorul. Elévülhetetlen érdeme dr. Darányi Ignác magyar földmivelésügyi miniszternek ama a gyakorlati életben is bevált intenciója, hogy a tanítók számára 1896. évtől kezdve minden nyáron négy hetes tanfolyamot rendeztet a gazdasági téren való kiképzés végett. Nem mondom, hogy a tanfolyamot végzett tanító kész gazda, szaktudós, de azt már határozottan állítom, hogy a tanító leikébe csepegtetik a földmivelés, kertészet állattenyésztés iránti vonzalmat, érdeklődést s alig akad tanító, aki a tanfolyamon elsajátított dolgokat odahaza ne próbálta volna a gyakorlatban is alkalmazni ki-ki a saját egyéniségéhez mért eredménnyel. így jártam én is. Amidőn az életbe kerültem, mint fiatal tanító s láttam egy-egy szép faiskolát eleinte teljes közönnyel viseltettem az iránt, ennek az volt az oka, hogy gyakorlatilag mit sem értettem hozzá, a másik ok meg az volt, hogy nem éreztem ennek hiányában a kerti nemes munka kézzelfogható s látható gyümölcsének édes és boldogító örömét. Mikor láttam s észrevettem a gyümölcstermelés, illetve gyümölcsfatenyésztés a tanítói életre ható nagy fontosságát, mikor láttam hogy itt-ott egy-egy tanitótársam úgy áll faiskolájában oltványai között, mint egy tábornok ezer és ezer főből álló hadosztály előtt, mikor láttam, hogy a lengedező szél folytán a fiatal, nemes oltványok lombjai úgy simulnak a tanító testéhez, mint a gyermek édes anyjához, a sárga irigység, de egyúttal a nagy bosszúság is el
