Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő 5 Köztudomású, hogy dr. Falussy Árpád főispán ur hivatali működése korszakos változást idézett elő vármegyénk közéletében és kultúrtörténetében egyaránt. Azon uj irányzat, amelynek nemzeterősitő hatása megyeszerte jótékonyan érezhető, egyenesen az ő egyéni kiválóságának tulajdonítható. Ő volt az, aki egyfelől erős kézzel, világos látással rendezte a múltban lezajlott politikai harcok után kuszáltan maradt szálakat s másfelől fenkölt lelkületre valló érzékkel vette gondozás alá a nemzeti kultúrának vármegyénk területén elhanyagolt s már-már begyepesedni kezdő utait. A kultúra szerény munkásai örömmel üdvözölték ez uj irányzatot s átértve a főispán messze kiaható céljait, zárt sorokban tömörültek a hivó szóra, hogy az első csatasorban harcolva nyissanak utat a magyar nemzeti műveltség diadalmas előnyomulásának. Eképpen az egy akaraton levő, egy célért heviilő emberek lelke húrjainak együttrezgése törvényék alapján, a bizalom melegítő és világitó szövétneke mellett könnyen rátaláltak a közkatonák a vezér által kijelölt útirányra. Eme tényleg fenálló bizalom bátorította fel a tanítóságot ama lépésre, hogy amidőn emberbaráti, kulturális és nemzeti célokat szolgáló intézménye létesítésének eszméje felmerült, az építendő konviktus védnöki tisztségének elfogadására e vármegye nagyérdemű főispánját haladéktalanul felkérje. Főispán ur Öméltósága készséggel állott a mozgalom élére és azóta gyors egymásutánban sikerről-sikerre vezeti konviktu- sunk ügyét a megvalósulás stádiuma felé. Felujul emlékezetemben az a felejthetetlen jelenet, amikor küldöttségünket példátlan odaadással vezette — védnökünk — Apponyi gróf kultusz miniszter, onnan Tóth János államtitkár, majd Halász Öméltósága, végül Darányi földmivelésügyi miniszter elé, akiknek a meggyőzés erejével, a rábeszélés, a szellemesség minden fegyverével magyarázta, bizonyította, hogy az Északkeleti országrész gócpontján — Szatmár-Németiben — minő magasztos feladatokat leend hivatva betötleni az építendő tanítói konviktus. Az akkor kifejtett fáradozás most kezdi gyümölcseit megteremni. A földmivelésügyi miniszter ur az ingyenes faanyagot már engedélyezte, más irányú kérelmeink szintén mihamar teljesítve lesznek. Legújabban a telek kérdés megoldásánál volt alkalmunk örömmel s hálával tapasztalnunk, hogy nagyérdemű védnökünk egy pillanatra sem feledkezik meg konviktusunk ügyének előmozdításáról. A Tanítók Háza elhelyezésének kérdése nem csekély gondot okozott. Tartani lehetett attól, hogy ha a város által felajánlott helyen épül fel konviktusunk — úgy tekintettel a távoli elhelyezésre s az abból származó hátrányokra — épületünk üresen marad. Ennélfogva az építő bizottság alkalmasabb területért, avagy legalább 25.000 korona segélyért folyamodott Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságához. A gazdasági szakbizottság azonban nem pártolta újabb kérelmünket s igy félő volt, hogy
