Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-02-25 / 2. szám
tanügyi értesítő 9 lépésről-lépésre haladva, bármily nehéz feladatot be lehet fejezni, bármily nagy munkát el lehet végezni. Hiszen küzdés az élet. Harc után édes a pályabér. Munka után a pihenés. Erre tanítjuk, igy neveljük a gondjainkra bízott kicsiny gyermekeket. Ez lebegjen szüntelen a mi szemeink elölt is. És ne riadjunk vissza a netalán elénk gördülő akadályoktól sőt annál erősebb akarattal igyekezzünk az akadályokat félretolni utunkból. A mi harcmezőnk csak a munka lehet s az is legyen. Munkánk által kell kivívni mindazt, melyért a múltban küzdött és a jelenben is küzd a magyar tanítóság. Ott vegyük elő szellemi fegyvereinket s egyesitett erővel, erős akarattal" küzdjünk, harcoljunk. De végezzük el kötelességeinket minden téren, minden időben, minden körülmények között úgy, hogy e téren bennünket gáncs, kicsinylés ne érhessen. Hogy mig egyik kezünkben fegyverrel küzdünk anyagi és erkölcsi ügyeink diadaláért, a másik kezünkkel építsünk. Építsük a nemzeti művelődés, a nemzeti népoktatás nagy, de szép és nemes munkát adó hatalmas épületét, hogy ezzel az építő kezünkkel büszkén mutathassunk végzett munkánk eredményére. Ne szűnjünk meg munkálkodni, küzdeni mindaddig, mig a nemzeti művelődés, a nemzeti népoktatás hatalmas épületére, mint annak szerény, de hivatott és szorgalmas munkásai benső megelégedéssel, büszkeséggel párosult önérzettel nem mutathatunk; mig ennek megígért, megérdemelt s bizton várható jutal- maképen anyagi javaink jobbulását s erkölcsi függetlenségünk diadalát ki nem vívtuk. Ne hagyjunk fel a küzdelemmel mindaddig, mig utunk végén a célt el nem értük, mig a győzelem pálmaágát kezünkbe nem vettük. Ezen munkálkodjunk egyesült erővel, közös akarattal mindnyájan. „Az erő — akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.“ Emez igazság hasson át mindnyájunkat s fogjunk erős akarattal munkához. Akinek munkakedvét a nemtörődömség nyűgözte le, igyekezzék azt lerázni s munkakedvét felszabadítani, igy a célt, mely anyagi, erkölcsi és szellemi ügyeink utjának végéről integet felénk mielőbb és biztosan elérhetjük s mily fel- emelőleg hat majd akkor keblünkre ama tudat: megtettük köte- leségeinket a társadalom, a haza javára a jelen és a jövő tanító nemzedék érdekében. Azoknak pedig, akiken a reménytelenség vett erőt vagy elvesztették egy jobb jövőben bizó hitüket: ismételten és végezetül eszükbe hozom: „Az erő — akarat, mely előbb vagy utóbb diadalt arat.“ ri . . .
