Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-25 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 kis fiam ! — Jó napot kívánok. — Jól van. De azt is meg kell ám kérdezni az idegentől, hogy mit akar. Ezt szépen, illedelmesen igy kérdezzük meg : Mi tetszik ? Magyarul : .... Mondd ! ... Azután ha azt kérdezem : megtudnád e mutatni, hoElakik a tanító ur ? — mit mondanál ? Azt mondanád : tessék velem Jjönní, majd megmutatom. A legelső „beszélgetésünk“ tehát ez volt. — Gyere ide, kis fiam (lányom)! — Jó napot kívánok. Mi tetszik ? — Jó napot. Megtudnád-e mutatni, hol lakik a tanító ur ? — Tessék velem jönni, majd megmutatom. Ezt a kis beszélgetést leírtuk, az írást kijavítottam és sok gyakorlás után otthon elolvasásra, sőt megtanulásra is föladtam. Másnap akkora készséggel jelentkeztek a gyermekek — de nem felelésre, hanem — az élet ezen beszélgetésben foglalt részecskéjének elismétlésére, amekkora készséget még soha nem tapasztaltam náluk. Másnap tovább folytattuk a beszélgetést az idegen s a gyermek között, később pedig a községben előforduló valósággal megtörtént eseményeket dolgoztuk föl beszélgetések alakjában. (Az egyik tanuló beteg volt. A másik meglátogatta. — Az asszonynak levágta az ujját a .szecskavágó gép. — Temetésről, jlakadalomról, vásárról beszéltünk akkor, amikor éppen volt.) Természetesen különféleképpen dolgoztam föl azt a témát az egyes osztályok számára. A füzeteket mindig kijavítottam. Gyakorlat közben pontosan megái lapítottam az irányt mutató gondolatot, mely a beszélgetések készítésénél vezetett. Ezen gondolat, az eljárásom veleje, ez: azon magyar kifejezések birtokába juttatom a gyermeket, amelyekre a magyar nyelven megszólaláskor szüksége van. Eddig, botorul, olyan magyar beszédre tanítottuk, amelyet csak az iskolában használhatott, ott is többnyire csak akkor, ha a saját tanítója kérdezte. Arra tanítsuk meg, hogy hogyan beszéljen magyarul a tanulótársával. (Van-e késed ? Gyere ki az utcára! Játszunk, gyerekek!), a boltossal (Tessék fölváltani ezt a tizkoro- nást.), a jegyzővel (Jegyző ur, kérem, a tanító ur ezt a levelet küldte!) és igy tovább. Tanítsuk csupa olyan magyar kifejezésre, amellyel élhet. Ehhez képest a beszélgetéseket mind a saját iskolám és tanítványaim viszonyainak megfelelően készítettem. Minden beszélgetésünk megtörtént vagy folyó cselekvésről, s a gyermek által észrevehető körülményről szólott, mind igaz volt. Kétségen kívül az volna az ideális állapott, ha minden tanító maga készítené ilyen módon az iskolája számára a beszélgetéseket, azokat leíratná s azután kijavítaná, de ezt az óriási munkát nem lehet megkívánni minden tanítótól. Nekem 50 tanítványom volt. Mindennap irtunk beszélgetést, tehát hetenkint 300 leckét javítottam ki csupán ezen egy tárgynál. Ezt a munkát nem vállalhatná magára minden tanító. Ebben megakadályozhatná egyéb elfoglaltsága, vagy
