Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-25 / 9. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ bája, ki mondjuk magyarságát megtagadni előttem ismeretlen fogyatékosságánál fogva képes volt; mert ha ez volna a tényállás, úgy az elveszett volt magyar reánk csak nyereség volna. De a tényállás az, hogy legjobb fiaink is a rendszeres nevelés hatása következtében egyes semináriumból kijőve nem csak megszűnnek magyarok lenni, de éppen ezek lesznek a legtüzesebb nemzetiségi ágitátorokká. — Ezen semináriumi kifogásolt irányú neveléssel sem foglalkoznánk, sőt — ha már ezért fáradoznak ott oly sokat — fáradozásuk gyümölcseinek fanyarságát tőlünk telhetőleg édesíteni volna a kötelességünk, ha népoktatási törvényeink az igy nevelt lelkészt nem tennék a népiskola igazgatójává, iskolaszéki elnökévé, a tanító elöljárójává. De mivel ezzé teszik: hazafias kötelességünk követelni, hogy a simináriumi nevelést törvényhozási- lag szabályozzák s az állam éber ellenőrzését ezen intézetekre kiterjesszék. A többit Apponyi népoktatási törvényével is el tudjuk intézni. Szerk. EGYESÜLETI ÉLET. Köri gyűlés. A nagybányai kör évi gyűlését a nagysomkuti állami iskola 25 éves fennállásának megünneplésével kapcsolatban múlt hó 26-án tartotta meg Nagysomkuton. A szépen sikerült gyűlés, melyen Bodnár György kir. tanfelügyelő is részt vett, igen népes volt s a közönségnek nagy érdeklődése mellett folyt le. A községháza gyüléstermét zsúfolásig megtöltő közönség a hymnust énekelvén, a gyűlést Székely Árpád nyitotta meg azzal a beszéddel, melyet az ünnepi alkalomból hozzuk. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után Veress József ig. tanító a somkuti iskola 25 éves történetét olvasta fel, hu képét adta annak a fokozatos fejlődésnek, amelyet az iskola megtett s annak az eredménynek, amelyet elért. Felemlítette s melegen emlékezett meg az iskola felállítását előkészítő munkában tevékeny gr. Teleki Sándor — és Gézáról és Drágos Pál főszolgabíróról, aki oláh ember volt, de mint lelkes magyarérzésü müveit ur, az állami iskolát szükségesnek tartotta, pártolta. Az iskola 1884 okt. 30-án nyílt meg 157 tanulóval, akiket egy férfi és egy nő tanított. 1885-ben három, 1906-ban négy, 1902-ben öt, 1904-ben már hat tanító működik az iskolában. Á csinos egyemeletes iskolaépület 1903-ban állíttatott fel. Az iskola népessége fokonként emelkedett s 1907—8-ban 316 tanulója volt már. Felolvasó lelkesedve említette fel, hogy az iskolát úgy Kováts Béla egykori tanfelügyelő, mint a jelenlegi tan
