Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-10-25 / 8. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 13 Először is a szép kék eget néztük, mely a szép szűk völgykatlanban csak mintegy századrészben látszott. Tiszta, azaz kék volt biztatóul arra, hogy bátran indulhatunk az innen még 3 kilométerre levő eredethez. Először megnéztük, megbámultuk a rengeteg ölfa- halmazt. Száz és száz kocsi-rakomány részben rendben rakva, részben rakásra halmozva úgy, ahogy kidobják a csusztatóból. A munkások tarka képe nem épp érdektelen. Az nap mintegy félezer munkás dolgozott. Volt közöttük avasi oláh-vasány, orosz, magyar sőt, ami ritkaság számba megy, zsidó is akadt köztük, kik szorgalmasan hordták az ölfát rendeltetési helyére. Mialatt néztük, bámultuk a rengeteg ölfát mindnyájunknak az a közös óhajuuk támadt: — Bárcsak a tizedrésze, sőt lefelé licitálva, csak a századrésze volna az enyém és látnám az udvaromon. Az óhaj azonban csak óhaj maradt s ezzel tovább álltunk. Amit ezelőtt még képzelni sem tudott volna az ember, ime most mint való tény áll előttünk: az Avashegység közepén vendéglő, hol is sört, bort (még két félét is) pálinkát, ételt, hideget és meleget, szállást, szóval teljes úri ellátást kaphat az ember aránylag olcsó áron. A vendéglő igen szép helyen van, a vonat épp az ajtaja előtt áll meg, tehát két célnak is megfelel: vasúti állomáshely és vendéglő is. A vendéglős tetőtől talpig művelt úri ember, neje szintén kedves és nyájas. Magyaros vendégszeretettel fogadják az érkező idegent; mi is szíves fogadtatásban részesültünk- Megpihentünk az egyik szobában, melynek falán szentképek, kereszt, a pápa acképe volt látható. így mindjárt tisztában voltunk azzal, hogy a vendéglős keresztény ember. Egy pár üveg sört kértünk, mert poharas sört már szerénytelenség lett volna kérni. Mondhatom, hogy városban sem lehet mindig olyan jó, hideg italt kapni. Pár pohár elfogyasztása után megkezdtük a környék tanulmányozását. Először is a „kifogó“-hoz mentünk. A kifogó egy nagy vízmedence, ahová a csusztatón leérkezett ölfahasábok érkeznek szép sorrendben. 5081 — 1909. tfsz. A szatmármegyei összes áll. iskolai tanítótestületeknek. Az „Országos Állatvédő Egyesület“ kiadásában most megjelent s az állatvédelem ügyét hathatósan szolgáló 1910. évi Gyermek Naptárt a tanító (Folyt, köv.) HIVATALOS RÉSZ Szatmárvármegye kir. tanfelügyelősége.
