Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-09-25 / 7. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ OTTHON. Itt a tanév. Gyuri édes anyja nagy munkában van. Fiát megmosdatja, megfésüli, majd hófehér inget és ünnepi „dómány“-t ad rá. Gyuri iskolába megy. A fehér vászontarisznya is kész már. Tegnap készült, mert enélkül — gondolatnak is szörnyűség! — még óvodásnak néznék a Gyurit. A nénje szép piros betűkkel még nevének kezdőbetűit is oda hímezte a tarisznya oldalára. A „Gy“ előtt egy nagy „Á“ terpeszkedik. Azt hinnéd, pipasüveg akar lenni. Czukrász Róza zavarba jönne, ha látná, mert ez az „Á“ olyan általános vonalakból van összekészítve, hogy az ásítástól a köhögésig minden mesébe beleilleszthető. A tarisznyában egy uj tábla és néhány vadkörte nyugszik. Édes anyja a megterhelt tarisznyát gondosan a Gyuri nyakába akasztja, azután az egyik kezébe palavesszőt, a másikba kenyeret nyom, majd összecsókolja kis fiát s a Jézus nevében útnak indítja. Az édes anya alig várta, hogy a nevelés nehéz munkáját az iskolával megoszthassa, a Gyuri ellenben rettegve gondolt arra a félelmetes pillanatra, mikor először lép be az iskolába. Hogyne! — hisz annyit ijesztgették s annyit rémitették iskolával, tanítóval. Gyuri elbúcsúzik háztól, kutyától, kapufélfától, az utca porától s félve megindul. A tanterembe ér, bámészkodva néz körül, fejét idegesen, kapkodva, mintha várná: honnan is pottyan le az első nyakleves. A tanító megsimogatja szeretettel a Gyuri szőke fejecskéjét s elmereng: mennyit kell magyarázni, beszélni, oktatni s mennyit kell izzadni, mig Guri az „i—u“ betűn keresztül elérkezik, a kamatos-kamat számításáig... A tanító munkája isteni munka: a testbe lelket lehel. Hányán vagyunk, kik ekként saját lelkünket leheljük ki... 1. b. EGYESÜLETI ÉLET. Köri gyűlés. A Szatmármegyei Általános Tanítóegyesület „Szinérváraljai Köre“ f. évi gyűlését junius 9-én tartotta Szinérváralján Irinyi Sándor elnöklete alatt, aki az önnevelésről szóló beszéddel nyi-
