Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-09-25 / 7. szám
2 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ gyárul is tanították a nem magyar vidékeken a hittant, erről tudomásunk van. Ezektől az meg sem vonatott. A hitoktatói tiszteletdij esetleges megvonásából eredő felháborodás nyilvánvalóvá tette azonban, hogy a magyar nemzet ellen gyűlölködő hitoktatók is nagy számmal szerepelnek az állami iskolákban, kik még mindig tartózkodtak a felsőbb osztályokban is a hittannak magyar nyelven való tanításától. A hírlapi tények azt bizonyítják, mintha egyes g. kath. püspökségek némelyike az állam- hatalom törvényes rendeletével szembe helyezkedő engedetlen hitoktatók védelmére kelnének, az állam nyelvének jogaiba helyezését a hittantanitásnál megakasztani akarnák. Erre a választ is olvastuk. Annak végrehajtása kormány feladat. Ha a nemzetiségi túlzók fészkelődései nem szűnnek meg, a dolgok fejleményei csalódást nem hozhatnak reánk, igy még leghőbb, régi vágyainkat is elérjük: ők fogják az államtól a népoktatás államosítását kierőszakolni, mert beigazolást nyer, hogy csak ekként lehet a népnevelés területén rendet és nyugalmat teremteni. Tehát előre! Megtörténhetik, hogy a magyar államot azok helyeztetik a legerősebb alapra, akiknek — mig velők az ellenkezőt nem éreztetik — az állam törvényei ki- és beszorítható csavarok, melyeket kezelőik megszilárdítani nem képesek; mindenki aszerint bánhatik velők, ahogy sajátos érdeke megköveteli az őket is fenntartó ország ellenére. No hát erre az időt — hisszük — rosszul választották meg. Ezelőtt 20—25 évvel is, amikor minden komolyabb terv nélkül kizárólag csak a nemzetiségi vidékeken nyertek elhelyezést az állami iskolák, még Máramarosmegye legeldugottabb községében is az oláh pap — mint állami iskolai hitoktató — a magyarul beszélni megtanult növendékeket magyarul is imádkoztatta, magyarul köszöntette. Abban az időben az állami iskolák növendékei mondhatni csak idegen nyelvű gyermekek voltak; mégis mihelyt értették a magyar nyelvet, papjok magyarul is imádkoztatta őket. Az ilyen kifogástalan szellemű nevelésben részesült növendékek ma már állampolgárok, kik mindannyian magyarul is beszélnek, de nem kevésbé románok, mint apáik voltak.
