Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Mondám, a természet örök törvénye az emberi szívbe beoltotta a szeretet érzelmét, még pedig úgy a szülők iránti - mint a felebaráti — valamint a hazaszeretet érzelmét. S ha sokaknak szivében nem is látjuk annak nyilvánulásait, ennek oka csak az, hogy nem volt szerető kéz, mely a szuny- nyadó érzelmet életre ébresztgette volna; nem volt, ki az ezen érzelem forrásának útját álló gátat erős kézzel általtörte volna. Pedig ez, ha nem is könnyű, de semmiesetre sem lehetetlen feladat, ha — mint mondám — alkalmas időben fogunk megfelelő munkához. Ez az alkalmas idő: a gyermekkor; megfelelő munka: a helyes nevelés. Alkalmas idő a gyermekkor, mert a gyermekszív az a könnyen művelhető föld, amelyben úgy a jó, mint a rossz szokások, hajlamok termékeny talajra találnak; olyan talajra, amelyben az elvetett magvak a legkönnyebben és leggyorsabban vernek gyökeret. A gyermeki lélek az a kert, amely — ha hozzáértő szorgalmas kertész műveli — szivet, lelket gyönyörködtető virágos kertté varázsolható, mig, ha nincs kertésze vagy elhanyagolja azt, a mérges növények számtalan faja burjánzik fel abban, amikor is félve kerüli mindenki, de mérges illata elterjed mégis nagy területen, ahol elsorvasztja a családi életet, szét- dulja a társadalom békéjét, megmérgezi a haza testét. Ezt elkerülhetjük a helyes nevelés által, melynek célja a szeretet érzelmének felébresztése, ápolása, erősítése. Ha minden szülő jó példát mutatna e tekintetben gyermekeinek; ha minden szülő át lenne hatva azon tudattól, hogy ha gyermekeinek szivébe a szeretet érzelmét beoltotta, olyan kincset adott neki örökségül, amit nem pótol sem gazdagság, sem rang, sem hatalom, mert ez mindazoknál többet ér, mivel azok elmúlhatnak, de ez csak az ember életével ér véget; ha nem lenne apa, ki agg szüleit eltaszitja magától s anya, ki gyermekei előtt panaszos szavakkal nyújtja az öreg szülőknek szűkre szabott táplálékukat ; ha nem lennének felnőttek, kik a társadalmi rend és béke ellenségeinek mutatják magukat és saját önző érdekük szolgálata közben embertársaik legszentebb érdekeit is lábbal tiporják; ha nem lennének olyanok, kik a hazáról úgy beszélnek, mintha annak nem gyermekei, de ellenségei lennének s boldogulásával mit sem törődnek: akkor az iskolának a szeretetre nevelés nem sok dolgot adna, nem nagy fáradságot okozna. De éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk sokszor. Sokszor kell a tanítónak keserű szívvel látni, hogy a nagy fáradság árán elért eredményt a szülői gondatlanság, nemtörődömség, vagy éppen rosszakarat rövid idő alatt semmivé tette s ő kezdheti elől a most már kétszeresen nehézzé vált munkát. Legyen azért minden tanító hozzáértő szorgalmas kertész, aki a. gondjaira bízott kertben, a gyermeki lélekben a szeretet érzelmének virágait ápolja, erősítse. Ne sajnáljon semmi fárad-
