Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-05-25 / 5. szám
A nevelés, beteg társadalmunk szolgálatában. A XX-ik század az általános mozgalom százada. Társadalmi politikai izgatottság uralkodik mindenütt. Most az általános mozgalom hol fantasztikus ábrándozásban nyilatkozik, hol brutális erőszakban, hol gyakorlati józan számításban, de mind ez a meglevő állapotokkal való általános elégedetlenség szimtomája. Mint szociáldemokrácia, nihilizmus, anarkhizmus féktelenül tör át a gátokon, gázol át a jogokon, dönt fel törvényeket és felforgatja a közgazdasági életet, örvényeket nyit az egyes osztályok között, az állami, egyházi rend megbontásával fenyeget. Lelketlen önző izgatok kiirtják a halhatatlanságban való hittel együtt a törvény Isten és hazához való ragaszkodás érzését. Ez maga után vonja a rohamos erkölcsi siilyedést. A nemi élet elfajulása a családi kötelékek bomlása terjed ép úgy a magaskörökben, mint alant a pór nép közt. Az üzleti reklám minden fajának főeleme a női testnek az érzékiséget csiklandozó ábrázolása. A szépirodalomban is modern jelszók alatt ízléstelenség uralkodik. A napi sajtó telve panama, szenzáció és botrány haj - házással. Fonnyad az élet a korcsma és magas érzékiség hatása alatt. Sülyedés, sülyedés minden téren. Az igazság a vesztes fél, a küzdelemben a protekció győzedelmeskedik mindenütt. Ez elfajulással szemben szükséges összes életünk megújhodása. S hogy mi által nyerjük ezt: útba igazit Dittes, midőn ezt mondja: „Meg vagyunk győződve, hogy nem vezet más ut az emberiség igaz és állandó boldogulásához, mint a nevelés hasznos és fáradságos útja, de oly nevelés, mely a lakosság minden rétegére kiterjed, hogy minden ember számára megszerezze az egyénhez méltó lét lehetőségét s hogy leikébe írja embertársai és a köziránti kötelességet.“ Nem jön azért szent hivatásával ellentétbe az, ki minden pillanatban tudja, hogy mivel tartozik honának, nemzetének. Értsük azért meg ezt tanítók, mert mi fejlesztjük a szorgalmas munkásságunk által a népben az élő hit erejét, hogy bennök a hit és erkölcsi igazságok tökéletesen és befejezetten nyilatkozzanak. A féktelen vágy, a korlátokat ledöntő erőszak csiráit kutassuk és irtsuk ki, mielőtt még életre hoznának. Ma a nevelői munka ezen a téren kevés eredményt mutat fel, haladásunk rák- szerü. Emelkedjünk a helyzet magaslatára, mert a kezünben a hatalom. Vagy talán bánni nem tudunk vele ? Tátongó sebek vannak társadalmunkban, melyeknek orvoslása a mi nevelői munkásságunktól függ. Legyünk azért lelkiismeretesek és cselekedjünk, mert a mi lelkiismeretes munkásságunk által társadalmunk újjá születik. ió TANÜGYI ERTES1Í0 /tara:si Jitznef.
