Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908-11-25 / 9. szám

4

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

esti tanfolyamát, hogy mire az uj választási törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és tettre hívja a választókat: az összeirók egy 24 éves magyar analfabéta férfit se találjanak e haza határain belül.

Magyar tanítók, mutassuk meg: mire vagyunk képesek hazánk és fajunk javáért. Ha minden magyar tanító 30—40 analfabéttát megtanit irni-olvasni, nagy szolgálatot tett a magyarságnak. Most mutassuk meg áldásos munkálkodásunkat, késedelem nélkül.

Végül ismételjük, amit már annyiszor tettünk: az állami iskolákat nem a nemzetiségeknek, de a magyarok közé kérjük szervezni, vagy sehová, mert a nemzetiségek részére nyújtott állami iskolák munkájának eredménye a megváltozott képviselőválasztói jog gyakorlásánál keserű labdacsokat fog lenyeletni — velünk és az adományozókkal. (—iy-)

A fiu-kézimunka.

Sok szó esett már e témáról. A gondolat éppen nem uj. De hogy tanítási módjának kivitele még mindig uj, az bizonyos. A Tanterv és Utasítás rendelkezése szerint egyik-másik iskola órarendjében megtaláljuk a kézügyességet, sőt nemcsak heti 1 órában, mint nálunk van, hanem két órában. A kezdeményezés tehát megtörtént, de hiányzik belőle az intenzivitás, a lélek, pedig hogy haszonnal is lehet tanítani, arról már magam is meggyőződtem. E körülmény késztet most arra, hogy róla bővebben megemlékezzem. Jelen beszélgetésem során szólni akarok elsősorban azokról az okokról, melyek a kézimunka felkarolását kívánatossá teszik, továbbá a tanításra vonatkozólag akarok néhány szót megjegyezni.

A munka nevelő hatása a legrégibb idők óta ismeretes. Sok paedagogus egyenesen ezt tette nevelése alapjává. A munka az, mely úgyszólván minden jónak kutforrása. Az nemesit, javít, testileg-lelkileg erősíti; anyagilag, erkölcsileg függetlenné teszi az embert. Kétféle életet élhet az ember: egy jobbat, melyben a munkát az édes pihenés és a munka elvégzésével járó örömérzet követ és egy nyűgösebbet, az előbbivel ellenkezőt.

A munka, mint tapasztaljuk, mindig nagyobb és nagyobb becsülésben részesül. A jövő a munkáé. Tehát az életnek ne- velne-e az iskola, ha növendékeit kellőleg nem szoktatná a hasznos munkálkodásra ? A kor haladásával nehezülnek a megélhetési viszonyok. Nemde sokat segít magán az, ki valamit csinálni