Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-09-25 / 7. szám
tanügyi értesítő 13 mes jóságával mindig hű gyermeke volt édes anyjának, ki bánatos özvegységében benne találta támaszát. Szivének melegével, derült kedélyével mindenkor legkedvesebb tagja volt rokonságának! Szeretetéből jutott kartársainak is, kik benne a legönzetlenebb barátnőt veszítettük. Őszintén siratjuk őt, mert mindnyájan igazán szerettük. Nagy csapás volt halála az egész tantestületre, de a csapás súlyát mi érezzük legjobban, kik a Kinizsy-utcai telepen vele működtünk. Ő volt a megtestesült jóság és szeretet, osztozott örömünkben és bánatunkban egyaránt. Okos tanácsaival gyámolitója volt a gyöngébbnek, vigasszá, támassza a szo- morkodónak. Páratlan szorgalmával, kitartásával és ügybuzgalmával mindenkor példányképünk volt. Halála pótolhatatlan veszteség a szatmári iskolára is, hol 20 éven keresztül szívvel és lélekkel működött. Szeretete, türelme jósága kifogyhatatlan volt. Ő csakugyan megmutatta, hogy hogyan kell szép szóval, szelíd bánásmóddal a nevelés terén a legszebb sikert elérni. Tanfelügyelője is minden alkalommal a legnagyobb elismeréssel szólt működéséről. Kedves Gizánk 1 Hiába várunk, nem jösz többé közzénk, mert élted delén, 43 éves korodban nemesen érző szived megszűnt dolgozni. Nagy a mi bánatunk! Nagy a mi veszteségünk! S hiába lesznek osztályod uj növendékei, kiket anyai türelmes szeretettel annyi szépre és jóra tanítottál volna. Rájuk illett koporsódnál elhangzott gyászdal: „Sírjatok mert veszteségetek nagy“! S hiába kocognak ajtódon kis kedveseid, az én fiacskáim ! Cirógató kezed többé meg nem mozdul, mosolygó szép szemed s beszédes ajkad örökre bezárult. Kedves Gizánk! Csak zokogva és nagy nehezen tudunk megnyugodni, a jó Isten változhatatlan akaratán. Te már pihensz árnyékos szomorufűz alatt. Sírodnak mélyén pihenj csendesen, álmodjál szépeket! Koporsódra hullott föld legyen neked köny- nyü, mert azt a hálás tanítványok és a szerető kartársak könyeik- kel áztatták! Siradra hajló szomoruftiz levelei susogják neked: „Emléked szivünkbe zártuk s nem feledünk sohasem“ ! Kedves Gizánk Isten Veled! SzéUetyné /V ifit aha ISat-is/ia. Beszéd a sírnál. — Sulyok Gizella tanítónő felett. — Szatmár, 1908. szept. 14-én. Az elmúlás, az enyészet birodalmában, melynek lakója lettél, beszélünk még egyszer veled. Akik szerettek, sírva körüláll- ják aluvó testednek koporsó vánkosát. Barátaid, munkatársaid, tanítványaid magukkal hozták az emlékezés, a kegyelet, a hála koszorúba font virágait.
