Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-09-25 / 7. szám
6 tanügyi értesítő hogy munkánkat nyugodt lelkiismerettel bocsáthatjuk az illetékes tényezők bírálata elé; ezek a tényezők pedig határozottan azon állásponton vannak, hogy egy hosszú küzdelmes, aggodalmas tanév befejeztével a fáradt munkás méltó a pihenésre. A tanév elején egy cél álljon előttünk: hazánk és nemzetünk jövője. Az a tudat hasson át bennünket, hogy a haza a nemzet reménye, jövője, az ifjú gyermeksereg sorsa a kezünkbe van letéve. És ez nagy sor, a tanító a helyes eszközök megvá- logatásával, használatával nagyszerű, csodálatra méltó dolgokat tud alkotni. Nyers emberanyagból gondolkodó embert teremt. Ha a tanító tud teremteni, tagadhatatlanul tud rombolni is... . A tanítói kar a mai napig még mindig alkotott, épített; bizonyíték erre a mult, a jelen. A jövő előttünk áll, épülőfélben a nagy vár. A magyar nemzet közművelődése, előrehaladása, emelkédése szépen fejlődik. Az alapköveket mi hordtuk össze, ami izzasztó, véres verej- tékes munkánkon emelkedik fölfelé, büszkék lehetünk reá . . . Legyünk is! Alkossunk, építsünk tovább ! Szatmár. U«ro*«H Jánntt. A fák szeretete. A nap megtörvén a sötétség varázsát, diadalmas arccal ül ki az ég peremére, majd mosolyogva emelkedik az erdökoszo- ruzta hegyek fölé s sugaraival fürkészőleg világit a fák lombjai közé s glóriát fon köréjök. A szellő lágy fuvalma bekéjelgőn simul leveleihez, édesen suttogva, dédelgeti, ringatja azokat. De szép is az, a mit beszél ..... Minden szava szeretettől izzik. Ok pedig boldogan, örümittasan hallgatják . . A szellőcske pedig tovább mesél ............. Ha lk suttogását egyszerre madárcsicsergés némitja el. A kis madárka dalba szőve csacsogja el ragaszkodását szeretetét. S igy váltakoznak enyelegve, játszadozva, szeretettel övezve a fát. * * * De nemcsak az ő szeretetük veszi körül a fát. A teremtés koronájának, az embernek lelkében ősidőktől feltalálható a fák iránti szeretet. Szeretetét kifejezésre is juttatja azzal, hogy igyekszik a fát közelébe hozni. Gondos odaadással ápolja, fárad vele, nem épen azért mert hasznot vár, de mert —• szereti a fát. S a fát szeretni nem is oly nehéz. Volt ugyan idő, midőn egyes népek nem magáért, de hasznáért szerették. E kapzsiságukért ha ők nem is, de az utókor keservesen bűnhődött.
