Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9 könnyű zsákmányává válhatunk. Ezért a harc az álhumanitás ellen a magyarság életkérdése. Küzdenünk kell teljes erővel nemzeti életünk biztosításáért. — Érthetetlen, miért fáj Bjőr- sonnak és Tolstojnak a magyar nemzet polgárosító szerepe és nem fáj Anglia, Németország és Poroszország munkája az írek és lengyelekkel szemben. Csak nekünk nincs jogunk a magyar földön, magyar politikáért, egységes nemzeti kultúráért dolgozni, csak a magyar föld maradjon meg modern Bábelül ? Ám akár tetszik Bjőrsonnak, Tolstojnak akár nem, itt nálunk, mint mindenütt a világon, csak egyféle és eredményes művelődés képzelhető. A nemzetiségi agitáció kínos, lázas állapotot teremt, ahol e nyugodt fejlődés lehetetlen, mert képtelenek más kultúrát tennni a magyar helyére, mert külön oláh, tót, rác kultúra nincs és nem is lehet. El kell tehát fogadniok a magasabb fokú magyar kultúrát, ha egyéni és egyetemes fejlődésre aspirálnak. Ergo : Öntudatos, céltudatos és erős művelődési belpolitika kell nekünk. — Hát ki az ur e hazában ? — Mi, akik dolgozunk, vagy ellenségeink? A francia forradalom a belső ellenséget porba vérbe tiporta, összezúzta. Mit fog csinálni a magyar a kést reáfogó nemzet és állampusz-tító elemekkel ? Ez a haza nem a nemzetiségek számára lett meghódítva, hanem valamennyiünk számára. Bűnt követ el a magyar politikus, ha oda nem törekszik, hogy minden ember megtanuljon magyarul, amint a Széchenyi- Társulat akarja. Aki magyarul nem tud, nem teljesítheti lelkiismeretesen honpolgári kötelességeit. Áki magyarul megtanulni nem akar, nem becsületes hű fia a hazának. Sovinisztákká kell lennünk! Ne féljünk e szótól. A soviniszta szó minden nemzet szótárában a legelső helyen áll, hiszen a francia, az angol idegen nyelvet meg sem tanul. A sovinismus tette naggyá Angliát, Német- és Franciaországot. Hát ami másutt erény, az nálunk bünszámba menne ? S mert mi mindég gyávák voltunk még e szó kimondásában is, azért nincs erős magyar nemzeti élet, azért fészkelődnek a nemzetiségek, (hogyne, mikor mi növeljük étvágyakat, anyagot adunk nekik arra, hogy magukat másnak képzeljék, mint a mik.) Ne nézzük összetett kezekkel, mint gyújtják fel házainkat és mindenek felett csóvákkal ne szolgáljunk nekik. Tehát Magyarországot egységessé kell tenni nem faji elnyomással, hanem a magyar nyelvvel és becsületes, nyílt magyar politikával, amely nem szoroz, nem oszt, hanem összead. A nemzeti élet megteremtése kétségkívül harcot jelent. Ez a harc nem fegyveres, nem véres, hanem kultúrharc a legnemesebb fajtájából. De meg kell üzennünk ezt a kultúrharcot, meg kell verekednünk férfias lélekkel és törhetlen elszántsággal és győznünk kell valamennyiünk javára. Azok pedig, akik
