Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908-01-25 / 1. szám

2

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

jának szivét. Aki a társulati könyveket, értesítőket forgatta, tudja és érti: milyen más volna a mi ünneplésünk, m. t. közönség, ha az a férfiú itt ülne elnöki székében, ha annak a férfiúnak lánglelke lobogna előttünk és annak a férfiúnak hazaszeretetét tapasztalnék, éreznök szivünkben és lelkűnkben ; mi más volna ez ünneplés! De úgy kell annak lenni, m. t. ünneplő közönség, hogy ne legyen itt a földön öröm üröm nélkül. Itt a földön a fény az árnyékkal együtt, az öröm fájdalommal együtt szokott járni. — De ha testileg nincs is köztünk e hazafi, érezzük lelkét, érezzük szellemét, amely fölhív bennünket onnan a túlvilágról, hogy azt a zászlót, a melyet ő tartott a kezében,a mely zászlóra szeplőtlen haza- szeretet volt és van ma is írva: a Széchényi-társulatnak hazafias zászlóját ki ne eresszük a kezünkből, és nemcsak e társulatnak munkálkodó tagjai, hanem e vármegyének minden fia fogadással fogadja meg, hogy ezt a zászlót el nem hagyja, azt a programmot, azt az elvei, amelyet a Széchenyi-társulat 25 évvel ezelőtt maga elé kitűzött, — amelynek igazságosságát senki jogosan meg nem támadhatja, — mindég vallani fogja, annak szolgálatában fog állani, és ennek nemcsak szónokiatokkal és beszédekkel, hanem tettekkel is kifejezést ad. (Zajos éljenzés.)

Nekem, m. t. ünneplő közönség, nem feladatom az, hogy szónokoljak, nekem nem feladatom, hogy a társulat múltjáról beszéljek, hiszen eléggé ismeretes az önök előtt; én — hogy úgy mondjam — jövevény vagyok és mert engemet az a tisztesség ért, hogy ez a derék, ez a fenséges ügy szolgálatában álló társulat megtisztelt azzal, hogy tiszteletbeli elnöki székébe ültetett (élénk éljenzés), — azért csak röviden két nyilatkozatot óhajtok tenni. Az első az, hogy hálával fogadtam a megtisztelő megbízást és hogy hálával vagyok eltelve e percben is és leszek mindenkor, ameddig a jó Isten életemnek kedvezni fog. (Élénk éljenzés.) A másik nyilatkozatom pedig az, hogy — átérezve ennek a társulatnak fenséges és igaz célját, szemlélve ennek a társulatnak magasztos, szimbolikus pecsétjét, amelyen a vallást látom a hazával karöltve, a vallást, a melynek kereszt a jele, a hazát, amelyet a hármas bérc a koronával jelképez: kijelentem, hogy kötelességemnek tartom ennek a társulatnak hasznos, munkás, tevékeny szolgája lenni (élénk tetszés, éljenzés), és ezennel ezer koronával a társulat alapitó tagjai sorába lépek. (Hosszas éljenzés.) De ezzel nem elégszem meg, hanem kijelentem azt is, hogy a meddig ez e társulat azt a fenséges két ügyet szolgálja, t.

i. a vallást és a hazát, minden évben, mig az Isten megtart helyemen, ötszáz koronát bocsátók a társulat rendelkezésére. Mert m. t. ünneplő közönség, meggyőződésem az, hogy minden hazafias irányú társulat, társadalmi egyesület arra tör, arra igyekszik, hogy a Kárpátok övezte földön ne legyen senki aki a Kárpátokon túlról várja a szabadulást, a szabaditó me-