Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
tanügyi értesítő 19 2 K, Könnyű József Nagykárolyról 1 K, Jakobenszky Ilona Nagykárolyról 1 K, Sulyok Gizella Szatmárról 1 K, Halász Mór Szatmárról 1 K. György Mózes Szatmárról 1 K, Pályi Lajos Szatmárról 1 K. Marosán János Szatmárról 2 K, Székely József Szatmárról 2 K, Törökné Ulman G. Szatmárról 1 K, Somogyiné Andrássy A. Szatmárról 1 K, Palády Erzsiké Szatmárról 1 K, Papp János Szatmárról 1 K, Pappné Madzsar B. 1 K, Palády Lajos Szatmárról 1 K, Vladár Ferenc 2 K, Saja Viktor 2 K, Karsay Gergely 2 K. Összesen 116 K 06 fillér. Ezen összeg Havas Pál urnák Gyöngyösre, mint az Áll. Tanítók Orsz. Egyesülete elnökéhez beküldjük, ahová a továbbá adakozás küldendő. Halálozások. Petruska Lajos Beregszászban f. hó 19-én elhunyt. Benne Székelyné Petruska Mária szatmár-németii áll. tanítónő édesapját gyászolja. — Szlafkofszky Lajos Szatmár-Néme- tiben f. hó 21-én elhalt. A megboldogult Szlafkofszky Viola helybeli kültelki áll tanítónő atyja volt. Fogadják részvétünket a gyászolók. Karácsonyi ünnepélyek. Egyes állami iskolákban valláskülönbség nélkül karácsonyi ünnepélyeket rendeztek a vallásos nevelésben buzgólkodó kartársak. Ha tekintetbe vesszük az állami iskolák nemzeti missioját azon tagadhatatlan valónak beismerésével, hogy a legszebb feladatokra hivatott ezen iskoláknak a nép nyugalmát feldúló egyes vezetők befolyása miatt sok helyen nem kielégítő a népszeriiségök, ezen népies és vallásos irányú karácsonyi ünnepélyek rendezését nemcsak helyénvaló, hanem nagyon is kívánatos cselekménynek minősítjük. A nép régi, vallásos, szép szokásait nem csupán elnézni, hanem fenn kell tartanunk, céljainkkal összangba kell hoznunk, hogy közös érzelmeink támadjanak, melyek szorosabban fűzzék egymáshoz a nép és az állami tanító szivét, bizalmat keltsenek szeretetet élesztgessnek. A neveléshez nemcsak ész, de szív is kell. A munka értékelése. Az árak fékevesztett emelkedésének korszakában a munkakerülők kipusztulnak. Az ördög se siratja meg őket. Mindenkor hangoztatott követelmény volt, a munkára való nevelés. Ez a követelmény közmondás volt. Eredménye : Minél neveltebbek az emberek, annál kevésbé szokták meg a munkát. Merje valaki annak az úri hölgynek szemébe vágni, hogy neveletlen, akinek szakácsnője, szobalánya, mosónője. konyhacselédje van, kiknek az a feladatuk, hogy önagysá- gát mindenben kiszolgálják. Ő nevelt. De nem munkára. Már alapjában is rossz nevelési rendszerünknek köszönhetjük a munka értékének emelkedését és az általános drágaságot is, mert a felvilágosodott igazi munkások az igazi munkátlanok tehetetlenségét felismerték; a mai társadalmi berendezkedésnél fölényt nyertek; a helyzet tudatában tulkövetelésektől sem idegenkednek. A munka nem szégyen. Mégis szégyennek tartotta azt az emberiség módosabb osztálya, mert olcsó volt; fizetni bírta. Ámde ma másként állunk. A föld hasznát a napszámos élvezi. A szőlő a vincellért tartja ki és zsarolya gazdáját. A cselédség:..
