Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-05-25 / 5. szám
tanügyi értesítő 7 lemi állapottal megvert gyermekek nevelésének szentelték életüket, arra a tapasztalatra jutottak, hogy a nevelésükre bizott s a hülyék intézetébe utasitott gyermekek jó nagy része nem hülye, hanem csak az átlagosnál gyengébb tehetségű, s igy ezeket a hülyék intézetébe zárni nemcsak, hogy nem szükséges, sőt felette káros. Ezeknél nem annyira abnormis a szellemi állapot, hogy kiképzésük, nevelésükről ne lehetne szólni, mert hiszen — ma már a tapasztalat is bizonyítja, hogy — ezek többé-kevésbbé annyira nevelhetők és képezhetők, hogy jó nagy részük magában is megél; nem szorul később mások segítségére s hasznos polgárrá nőhet. így terelődött a szakemberek figyelme ezen gyengébb képességű gyermekek felé, akik aztán nemcsak hangsúlyozták, hanem az iskolafentartókat szorgalmazták is, hogy ezen gyermekek részére, mivel a hülyék között való nevelése felette káros, az elemi iskolában pedig eredménnyel nem oktathatók, külön iskolákat állítsanak fel s őket ott neveljék s oktassák. Szavuk nem volt a pusztában kiáltok szava, mert ma már külföldön számos ily intézmény tényleg van s nálunk Magyarországon is már több helyen működik. Az iskola címével a szakemberek sokat foglalkoztak, hogy megfelelő legyen s ne keltsen visszatetszést az érdekeltek szemében, míg végre hosszas megállapodás s megfontolás után „Kisegítő iskoládnak nevezték el. A kisegítő iskola növendékei tehát a gyengetehetségü gyermekek sorából kerülnek ki. Ezen gyermekek a népiskolában elmaradásukkal csakhamar feltűnnek az által, hogy velük aránylag csekély eredményt is csak nagy idő vesztegelés árán lehet elérni. Mivel pedig egy osztály nehány gyenge tanuló miatt nem hanyagolható el: az ily gyermek visszamarad, éveken át ül az alsóbb osztályokban minden eredmény nélkül és mint társai örökös gúnyolódásának tárgya, félénkké, bátortalanná lesz, lelke a jóban és nemesben nem fejlődik, elméje minden külső behatásra érzéketlen marad s csak a rossz szokások s gonosz cselekedetek csiráját termeli meg. Ily gyermekek nevelését és oktatását tehát az elemi iskolára bízni nem lehet, mert az iskolát céljai elérésében gátolják, anélkül, hogy a gyenge tehetségüek az oktatásból némi kis hasznot húznának. Ezek után ama fontos kérdés merül föl: kiket minősítünk gyenge tehetségüeknek ? Ezt megállapítani nem oly könnyű, mint először hisszük. De meg igen fontos is ezt eldönteni, a mennyiben gyakran megtörténik, hogy sok normális gyermeket a gyenge tehetségű gyermekek közé soroznak, holott nem oda valók s viszont igen sok gyengébb tehetségű gyermeket épeszűnek tart a környezete, mert talán egyes dolgok iránt fogékonyabb, mint a normális gyermek. Hely szűke miatt nem foglalkozom bőven e kérdéssel,
