Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
tanügyi értesítő ll mai ragyogó műveltséget, mely azt az urat megszéditette, létrehozta. Méltán kiálthatunk fel : „A mi korunk az elfajulás kora és mi első szülött jogunkat eladtuk egy tál tudásért.“ Nekünk szeretnünk kell a hazát, a vallás erkölcsi nevelést első feladatul kell tekintenünk, különben Magyarország csak volt, de nem lesz ! * % * Mélyen tisztelt közönség! Ám legyen Magyarország és Magyarország lesz! A nagy Széchenyi, kinek szellemében, akinek leikével és lelkesedésével munkálkodunk virágzó és hatalmas culturmissiót teljesítő egyesületünkben, akinek eszméi világitó fáklya, vezető tűzosz- lop előttünk, népét, törekvéseit Isten nevében és segítségével diadalra fogja segíteni és Magyarország igazán Magyarország lesz, s itt mindenki fog beszélni magyarul! Lesz majd és nem is sokára, ha kitartunk, ha bölcs, akaraterős nemzeti culturpo- litikát csinálunk, a minthogy akarunk csinálni, — mert kell csinálnunk —- egy akolaz egységes magyar nemzet akla és egy pásztor, a mindenek felett egyedül uralkodó felséges magyar nemzeti Géniusz! Ámen ! Úgy legyen ! E remek szónoklatot a diszgytilés jegyzőkönyvében örökítették meg. Ezután a társulat évi jelentését olvasta fel Faragó s.-tanfelügyelő. Mélyen tiszteli Diszgytilés! „Nyelvében él a nemzet!“ Szálló ige, méltó magyar eredetéhez ! Ezer éves múltúnk fény napjai a magyar nyelv általános használatához fűződnek. Ahogy a magyar társadalom idegen idiómákat használ, hanyatlik a nyemzet, ziillik a nép. S ha a gondviselés előrelátása nem küldi nyakunkra a török, tatárt, németet, hogy vérében találkozzék a nemzet: a magyarság ma, talán már csak történelmi fogalom volna. Minél erősebben tiporták nyelvünket a magyar föld sarába, a magyar haza azt, mint magyar Antheuszt, annál acélozottab- ban állította talpra. Ösztönszerüleg védte fajunk egyedüli kincsét: magyar- nyelvét, mig v.égre nagy nevű statisztikusunk Keleti Károly, az 1880-iki népszámlálás adataiból készített statisztikai kimutatások révén tudatossá tette azt, hogy nyelvünk terjesztése: magyar hazánk és fajunk iránti kötelesség. Szatmár vármegye társadalma berencei Kováts Lajos nagy nevű fia kezdeményezésére Csomay Imre, Tabajdy Lajos, Vozáry Gyula, Böszörményi Károly, Domahidy Ferenc, Doma-
