Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-04-25 / 4. szám
14 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ ez a munkás nép, kinek kenyérre van szüksége, lebzsel, elszomorító. Nem akarom én most azt tárgyalni, hogy mi vitte őket ez elhatározásra és kinek volt igaza: de hogy az intézők, elöljárók, főszolgabirák, csendőrök képtelenek voltak a baj elhárítására, azt mondhatom. Oh dicső nagy emberek, hát ilyen a ti hatalmatok, hogy ez egyszerű nép makacsságán is megtörik, hát úgy tudtok ti bánni a néppel, hogy még a szurony erdőtől sem fél? Lám, lám be furcsa, beh különös, hogy ti ilyenkor a legkisebb ember munkájára apelláltok s ott, hol ti nem tudtok igazságot cselekedni, ezt hívjátok fel békebirónak! Pedig úgy van, ahogy mondom: e nagy percben az igaz biró szerepét nekem, a senki fiának, a kis tanitócskának kellett elvállalnom, mert a nép engem kívánt, s az én igazságomban bízott; a főszolgabíró és tanfelügyelőm meg meleg és szép szavú sorok kíséretében kerestek meg s kértek, hogy az ügyet bölcs belátásom szerint a lehető legrövidebb idő alatt juttassam dűlőre. Megcselekedtem. Ma béke és nyugalom honol kis falunkban, a nép meg hangyaszorgalommal dolgozik. És ez nekem nagy elégtétel, rengeteg jutalom. Az elismerő sorok sem hiányzanak. Belügyminiszter, megye, főszolgabíró, tanfelügyelő nem voltak fukarok az elismerés nyilvánításában. Hálás köszönet érette; bepakolom a többihez, úgyis utolsó kitüntetések: Ilyenben már nekem részem többé e pályán nem lesz. Nekem itt már nincs mit keresnem; a további munkára képtelen vagyok. A tanítók átka és nyavalyája a gége- és légcső- katharus annyira gyötör, hogy a megyei orvos a leggyorsabb levegő változást és pihenést ajánlja, ha hamar el nem akarok pusztulni. Beh érdekes, beh derék, és ha olyan szomorú nem volna, hát kacagnék rajta, hogy engem ez a kedves orvos levegőváltozásra, fürdőre küld pihenni! Ugyan miből fizessek ott? Koldus tarisznyámból, melybe 9 tagú családom részére 200 frt nyugdíj van beledobva, vagy hét gyermekemből ? No hát amabból nem futja, emez meg nem váltható fel apró pénzre. Mindazonáltal a levegő változásról nem mondok le. Jó komáim protekciója után már is van állásom. Minden esetre hajt annyit a konyhára, hogy ha tenger nyugdijammal együvé teszem, biztosan gondtalanabbá fogok élni, mint eddig és gyermekeim nevelését, taníttatását eszközölhetem s még sem kell a levegőt külön megfizetnem. Midő tehát e nemes pályától, melyen életem javát eltőltöt- tem, keserű kenyeremet megettem, minden reményeimet összetörtem, megválók, Isten áldását kérem minden tanitótársamra s
