Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 3 nak érzi magát az erősebb által. Szomorú jele ez a mai időnek. A kor rósz szelleme ez. A levegőben mételyező iniazmák szaporodnak, terjednek; a lelkekre ránehezedik az emberi elégületlen- ségnek veszedelmes felhője. Behatol a családokba s ott a tudatlan szülők példája és nyers kitörése úján belényomul a gyermekek szivébe, gondolatába. így terjed a rossz, az embert szerencsétlenné tevő bűn. Legveszedelmesebb e tudatosan és mesterségesen fejlesztett s az emberek jóérzését bilincsbe verő betegségből az, hogy a családok s abban a gyermekek is meg vannak mételyezve általa. Hallják az embertársaink ellen irányuló méltatlan felháborodást, látják az abban nyilvánuló tiszteletlenséget s ez ártatlan szivüket bemocskolja, lelkűk szépségét beszenynyezi. így a mi nevelői munkánk megnehezedik. Tudatlanságból és gyűlöletből s pedig a társadalmi osztályok közti ellentétből fejlődő oktalan gyűlöletből akadályt gördítenek nevelői munkánk elé. Mi a régi idők hagyománya nyomán megmaradt szilárd és nagyértékü nevelői elvnek törvényeit követve azt tanítjuk, hogy az öregeket tisztelje, a nagyokat megbecsülje a gyermek s a szülői körben hányszor hallja és tapasztalja ennek ellenkezőjét igen sok tanítványunk!! Ebből az következik, hogy a mi feladatunk, a mi őrködésünk kettőzött legyen. Gyakorlatilag, élő példákkal bizonyítékát kell adnunk fokozott mértékben annak, hogy ezzel a rossz felfogással ellenkezőleg a becsületesség, mások megbecsülése, embertársaink tisztelete szükségesek s többre segítenek, mint azon rossz iránynak eszközei. Erkölcsi nevelésünk mélyebbre ható, erősebb legyen. Csak így ellensúlyozhatjuk valameny- nyire azt a szerencsétlen betegséget, mely romlásba visz s amely még azoknak a szülőknek gyermekeit is megmérgezheti, akik éppen ez irányzatnak ellene vannak. Éppen ennek jellemzéséül álljon itt egy uii embernek alábbi elbeszélése: „Egyik este a fiam a becsületességnek megható esetét olvasta. Az olvasmányból élesen domborodott ki, hogy az embert a becsületessége mennyire segíti s hogy az emberek egyenlősége a természetben s az életben a törvény előtt mikép érvényesül. Mikor elvégezte az olvasást, elgondolkozott, Kevés idő múlva azonban megszólalt: Olyan szép ez a történet, hogy csak mesének veszem, pedig történelmi igaz eseménynek mondja az iró. De amit ma hallottam az ácsoktól, nem egyezik meg ezzel. Mikor fürdőbe menet mellettük mentem el, egyik lapot olvasott s a többi hallgatta. Valami lopásról olvastak. Az egyik a hallgatók közül azt mondta: Én már nem hiszek az igazságban, a becsületességben, az egyenlőségben. Becsületes ember nem igen van s ha van sem boldogul. Már az urak is lopnak. S milyen furcsán külöm- böztetik meg. Ha úr lop a pénztárból, azt sikkasztásnak mondják, ha magunkféle szegény ember, akkor lopásnak. S nem is büntetik úgy a tolvaj urat mint a tolvaj szegényt. Nagy aggodalmat okozott nekem a fiam elbeszélése — foly
