Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-02-25 / 2. szám
18 tanügyi értesítő 21-ik levél. Kedves Barátom! Én nem tudom micsoda plánáta alatt születtem, hogy az én bicskám mindenbe beletörik. Vége a szépen kitervelt jövedelmi forrásnak és a gyönyörűen zsendíilt faiskolának. Üres a kertem, széthordták az összes oltványaimat s ha még kétszer annyi lett volna, mindnek akadna gazdája; persze veretlen pénzen. Voltak itt talán még a hetedik határból is gyönyörködni s olyan kedvesek voltak, hogy majd mindenik kidicsért a kertemből emlékképen nyolc-tiz oltványt. A szerényebbek nagyon természetes, hogy ingyen nem akarták elfogadni, de mert pénz éppen nem volt náluk, hát majd megküldik post festa. No nem tesz semmit, minden valamiért történik, hát ez is megtörtént azért, hogy a tanfelügyelőm rám irányítsa figyelmét és felhívjon, hogy nehány tanitótársamat a fanemesités mesterségébe vezessem be, mely után munkámat úgy a megye, mint a kormány jóindulatú figyelmébe fogja ajánlani. Ez is valami. Kapva kaptam az alkalmon s mint valami kolduló barát, egyik helyről a másikra vándoroltam, s mondhatom, olyan sikeres munkát végeztem, hogy a megye elrendelte a községeknek a faiskolák felállítását s ezeknek évenkint kétszer is megvizsgálására 2 frt napi dij és fuvarköltség mellett a tanfelügyelőm meghallgatása után egyik tanító tanítványomat felügyelői minőségben ki is nevezte. Jutalmazatlan azonban én sem maradtam. Megjött a hivatalos elismerés, melyben írva vagyon, hogy nemes és szép munkásságot fejtettem ki s mint példás buzgalmu egyéntől elvárja, hogy lelkes igyekezettel fogok kitűnni minden társam közt az ifjúsági egyletek szervezése és megalkotása körül; különben, mint államsegélyes iskolától ezt nem csak várja, de meg is követeli. Ezért erre vonatkozó jelentésem záros határidő alatt beküldendő. Édes drága jó hasam, ha én annyiszor apelláhattam volna korogásodkor csendes hallgatásodra, mint a mennyiszer a szent lelkesedés nevében engemet munkára szólítottak, igazán boldog ember volnék és nem kellene aggódnom ama két tenorista felett, kik anyjukat átkozottabbul megszivják, mint engem annak idején a lópiócák. Még nem is dicsekedtem vele, hogy a gólya nem is egy, de két legényt szállított egyszerre. Büszke vagyok rájok, mert mindkettő olyan egészséges, mint a makk, úgy esznek, mint a sáska és a kulacs már nem elégíti ki egyiket sem, Most egy darabig levelet ne várj tőlem, mert tenger sok a dolgom, aztán meg a gyermeket is nekem kell rengetnem. Isten veled, ölel régi barátod N. N. (Folytatása következik.)
