Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-12-25 / 10. szám
tanügyi értesítő 9 holista embert megakar menteni. A pap lelkére beszél és az ember nagyon a szivére veszi a hallottakat. Sokat elmélkedik a dolgon, végre győz benne egy mulékony erős akarat s felfogadja hogy 3—6 évig. vagy soha többé szeszes italt nem iszik. Hogy ezen elhatározásának biztosan érvényt tudjon szerezni nem bízva egyéni integritásában, fogja magát és elmegy á paphoz és felesküszik erre. A véletlen, a betegsége, vagy mondjuk a csábitó inger győz a jellemben és az alkoholista a benne dúló szenvedély rabja lesz nem bírván mán magán többé uralkodni 1—2 nap, vagy hét múlva újra a szeszes italhoz nyúl. Felébredvén mámorából megretten, a lelkismerete isszonyuan emészti s itt két eset állhat elő. Vagy lelkiismerete mardosásában kárt tesz magában, vagy ebből kifolyólag hypokondrikussá lesz, vagy elnémítja lelkiismeretét ismét a szesszel s folytatja ott, ahol elhagyta. Első esetben az esktiszegés következményei pusztíthatják el, a másik esetben meg az esküszegése válik illuzóriussá, mi fenyegeti a hitet, a vallást az istenfélelmet s ez roppant nagy veszedelmet is rejt magában. Ez nem helyes irány tehát az alkohol elleni védekezésben, legalább én nem tartom annak. Nem tartom egészen célravezetőnek a tanítók akcióját sem. Hogy ha már arról van szó, miként védekezzünk sikerrel az alkoholizmus ellen, ha a t. szerkesztő ur megengedi, egyik legközelebbi számban mondom el. *) (Szatmárnémeti) •Jtíttott. *) Közöljük Szerk. A nagyravágyásról. Korunkban nagy az elégedetlenek száma, holott ha nagyravágyó álmaink nincsenek, a szűk családi körben is boldogak lehetünk s mind megannyi fejedelmeknek érezhetjük magunkat. Hamlet szerint: „egy csigahéjban ellakván s végtelen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim.“ Napjainkban valóban ezen rossz álmok minket is megkísértenek s ha rajtunk erőt vesznek, akkor aztán megfeledkezünk mindenről, meg az egyszerű családi tűzhelyről, meg a mi gazdag kincstárunkról, a természetről, sőt mostoha anyánknak nevezzük, mert nem adott oly hosszú életet,mint a tölgyfának, mert különbséget tesz az emberek között, mert fáradsággal kell keresni kenyerünket, mert nem vagyunk mindentudók ... De elég is talán e neheztelésből, jusson eszünkbe adománya is ! Avagy a természet adománya, az ép test, alkatrész, felfogó és beszélő tehetség semmi ? Persze ez előttünk csekélység, mert ingyen jutottunk hozzá, Isten kegyelméből. De vonja meg csak azt a Mindenható tőlünk, akkor rimánkodunk: „Istenem mindent neked adok, megtartom parancsolatidat csak még egyszer nyerjem vissza tartós egészségem, vagy ép kezem, lábam“ ! De fogadásaink csak addig állanak, mig a Hamlet által megnevezett
