Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-09-25 / 7. szám
tanügyi értesítő 15 A tanítók orsz. bizottságának közgyűlése. Budapesten augusztus 26-án Kozma László elnöklése mellett tartotta meg f. évi közgyűlését a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága. Kozma László a tőle megszokott szép beszédben méltatta Lakits V. és Somlyai J. volt elnökök érdemeit; majd rámutatott a tanítói fizetéseket rendező törvény életbeléptetésével gr. Ap- ponyi Albert közokt. miniszterünk el nem múló érdemeire; nem hagyta figyelmen kívül azonban a hiányokat sem, miknek pótlása a nemzet teherviselő képességének emelkedésével fog kielégítést nyerni. A tárgysorozat szerint az Orsz. Bizottság újjá szervezéséről tárgyaltak, ennek szükségét kimondták. Kéri a kormánytól a közgyűlés, hogy az elemi iskolai tanítók, oklevelük alapján az egyetem bölcsészeti fakultására, rendes hallgatóknak bocsáttassanak. A nyugdíj kérdéssel is foglalkozott a közgyűlés. Igazán csodálatos, hogy a tanítók nyugdíj ügye nem tud partra vergődni. Az állami tanitó személyzet az országos nyugdíj intézet kötelékéből kiveendő. Érthetetlen, hogy az állam éppen csak a tanítóinak nyugdijairól ne volna képes gondoskodni ? Az a gondolat ébred föl bennünk, hogy innen nem a képesség, de a rendelkezéshez az akarat hiányzik. A tanítóknak itt is egyik lényeges nevelési elvet kell szemük előtt tartani : az intézők akaratára kell hatniok, oly képen, hogy a tanítóság megbízottjai cselekedeteikkel az illetékes körök figyelmét a kívánalmak felé fordítsák azoknak észrevevésére hangolják s a szükséges dolgok végrehajtására indítsák. Hogy ehhez mik kellenek, azt a hivatásos vezetők ismerik. A gyűlés meleghangú üdvözlő feliratban köszönte meg a közoktatásügyi miniszternek az uj törvényben a tanítóság részére nyújtott anyagi előnyöket. A ref. tanítók gyűlésén Simon Károly hajduhadházi tanitó elnökölt. Kiss Áron dr.-t örökös diszelnökké választották. Értekeztek a fizetés rendezésről és az igazgatótanitó intézményről. Érdekes, hogy a „Nemzeti Iskola“ a tanítói gyűlésekre vonatkozó megjegyzésében — hol a f. évi augusztusi gyűlések népte- lenségéről szól — feltűnéssel emlékezik meg az állami tanítók gyűléséről, mely a legnéptelenebb volt. Ötezeret meghaladó állami tanitó közül 56 vett részt a gyűlésen. írja : „Pedig most, hogy legalább ezidőre az anyagi ügyek háttérbe szorultak, teljes erővel kellene dolgozni a tanítók társadalmi és hivatali helyzetének a javításán. A fegyelmi eljárás, a tanfelügyelet, a tanítóképzés, a nyugdíjügy stb. mind felette sürgős kérdések, melyek megoldásra várnak! . . . Érezzük, hogy a fegyelmi eljárás, a tanfelügyelet, a tanítóképzés és a nyugdíj ügy éppen azon eminens kérdések, melyek rendezése nélkül a tanítók hivatali helyzete — ne takargassuk — túlságosan alárendelt marad. A tanítóságnak a népoktatás vonalán jövőben végig érvényesülnie kell. Ezt várja a fenkölt kultusz-kormányzattól. Kevés iskola, sok katona. Hazánk tanköteleseinek összeírása sohasem volt olyan pontos, mint a hadköteleseké. Ami fel
