Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-01-25 / 1. szám
14 tanügyi értesítő veri a korcsniáros, de megtudta cselekedni azt, hogy útilaput köttetett a talpamra. Jól számított, mert a legérzékenyebb oldalomat, munkámat kezdte becsmérelni s ebben nagy segítségére volt az én tolvaj szarkám. A gaz jószág igen megszerette a téli életet — bőségesen jutván neki is az asszonyok ajándékából — s aztán nem akart többé a száraz koszthoz visszatérni. Mig én egyébbel foglalkoztam úgy megdézsmálta szépen kifejlett s már kötni készülő selyem hernyóimat, hogy mire észre vettem alig maradt belőlök. Bár szégyeltem, de ez még nem zavart volna ki már jól megszokott helyemből, hanem az, hogy amúgy is csekély fizetésemet 50 forinttal lejebb szállították, felháborította minden valómat s útra késztet. Hej csak jó mesterség ez a korcsmárosság és nagy hatalom s ha velem igy eltudott bánni, nem hiszem, hogy meg nem öli az én mértékletességi egyesületemet. Még hátra van az ángárium s mig azt zsebre nem vágom nem megyek; de aztán ill a berek, nád a kerek. Most Isten veled, ölel régi barátod. N. N. 18-ik levél. Kedves Barátom ! Ismét a régi nóta, terep tanulmányozást eszközöltem és négy napi szorgalmas munka után azt bevégezve itt vagyok uj állomásomon az ország másik részén. Hogy régi helyemről ily gyorsan kereket oldtam, kedves korcsmárosomnak köszönhetem. Kifizette volna ez ha még tiszer annyi követelésem lett volna is, csakhogy pusztuljak mielőbb. Megtettem, a többit majd megteszi ő. A szent lelkesedés nem csak a mi sajátos tulajdonságunk, hanem másé is. Mi nekünk a tulajdonság ezer terhet adhat és ad, másnak önön célúkra kitűnő jövedelmi forrás és arra való, hogy az általunk épített munkát lerontsa. Jöhet aztán más és kezdheti az építést újra ha ugyan rá fog akadni a talajra, melyet a jó lelkek oly pompásan tudnak hasznavehetetlenné tenni,hogy száz lelke legyen annak, ki a nyitjára juthat. De mit törődöm én ezzel ha más nem bánja és a sikeres munkát oly kicsinybe veszi. Nekünk a krisztusi tant kell szemünk előtt tartanunk: türelmesnek lenni s a keresztet tovább hordani. Én a magamét vállamra vettem és felkiáltok: az én igám be szép, beh gyönyörűséges! Megvagyon írva, hogy dolog nélkül senkinek sem szabad élni, a tanítónak meg sokszorosan kell munkálkodni.
