Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-10-25 / 8. szám
tanügyi értesítő 9 A mit pedig a tanteimekben tehetünk, az alkalmas a gyermekek felelevenítésére, de nem testi nevelésökre. Általánosan hangoztatott elv, hogy a nevelés a testet a szellem hatalma alá szoktassa. Az említett eljárás azonban nem szoktatása a testnek a szellem hatalma alá, hanem zsarnokká tétele a szellemnek a test felett, mert ezt megfosztja fejlődési egyenjogosságától épen magának a szellemnek nagy hátrányára. Ugyanis: minél fejlettebb és' erősebb a test, annál nagyobb mértékben és tovább, és minél gyengébb, fejletlenebb, annál kisebb fokú és kevesebb ideig tartó zsarnokságát tűri el a szellemnek; azonban testi erő, mozgási biztosság, simulékonyság, ügyesség által erősbiil a lélek is, bátrabbá lesz a veszélyben, helyzetét gyorsabban és világosabban fogja fel. Hogy a testi nevelésnek folytonosnak kell lennia, erre utal a Tantervben felölelt tananyag mennyisége, valamint az utasítás a tanítási eljárásra. Valamely tantervnek jósága, célszerűsége nemcsak a benne lerakott elvektől, hanem attól is függ, hogy a gyakorlati kivitelben értékesithetők-e ? Ha a testgyakorlás tanítására vonatkozó rész bármely okból meg nem valósítható, azon esetben nagyon kár volt elkészíteni csak a látszatért, hogy hangzatos üres szavak maradjanak. Midőn kivihetőségről beszélünk, a mint kételyeimnek már elébb kifejezést is adtam, bizonyára nem egy kartársamnak az ajkára mosoly ül — nem is ok nélkül — mert hiszen mindnyájunknak bő alkalmunk volt szomorú tapasztalokat szerezni arról, hogy ha nagyobb anyagi áldozatról volt szó, közoktatás- ügyi kormányunk soha sem tudta, vagy talán valami erősen nem is akarta arról győzni meg az intéző köröket, hogy a népnevelésre fordított pénz nem kamatozatlanul heverő, sőt nem is a legkisebb kamatot hozó tőke. Minden esetre a vezetők megfelelő eréllyel való fellépésének hiánya okozta, hogy céljaira csak akkor és annyit adtak, a mennyit más tárcák élelmesebb miniszterei alamizsnaként meghagyni kegyesek voltak. No, de még ott hagyták a népnevelés nagy horderejét dicsőítő, magasztaló, hangzatos szavakat, ezekben voltak, maradtak és vannak mindaddig megteremtve a népoktatás ügy általános értelemben vett jobb jövőjének előfeltételei. Azonban hangzatos dicséretek és Ígéretekkel, papiroson maradt szép tantervekkel és utasításokkal az ifjúság testi nevelésének, nemzeti szempontból is nagy jelentőségű kérdését megoldani nem lehet. Az pénzáldozatott kiván, a mit a kormánynak kell első helyen meghozni. Ezen pénzáldozat meghozza gyümölcsét egy felül a munkaképesség fokozásában, más felől abban, hogy a testi nevelés kellő irányításával s kiterjesztésével az ismétlő iskolákra és ifjúsági egyesületekre, olcsóbb és mégis jobb honvédelmi rendszert lehet alkotni.
