Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő 9 járóság nyilvános iskolába járásra kényszeríti.“ Az a hazafiatlan, sőt a nemzetre veszélyes irányú érzés és gondolkozás, mit a külföldről behozott nevelők, de különösen nevelőnők egy része a magyar gyermekek leikébe lopva plántálnak be, a magyar önérzet, honszeretet rnagvát dudvával borítja el és csirájában elpusztítja. Hogy az ilyen csemeték mivé fejlődhetnek az életben, arra elegendő példát nyújt a legközelebbi múlt. A tanítóképzésre vonatkozó IV-dik pontnak törvényerőre emelésével a magyarországi népoktatás egy csapásra magyar népoktatássá fejlődnék. E ponthoz tenni, vagy abból elvenni nem lehet. Ez tökéletes részlet. Világosan beszél. íme egy pont a többiből: „59. Népiskolai tanító csak az lehet, aki a középiskola teljes elvégzésével az 1883. évi XXX. t.-c. 62. §. 2. pontja alatt megállapított pedagógiai vizsgálat után néptanítói oklevelet nyert.“ Élettapasztalatokon alapuló indoklás az, hogy filozófiát — és éppen ennek a legbecsesebb részét: a pedagógiát — éretlen korban, a képző tanfolyamán kellő képen elsajátítani nem lehet, hanem csak az érettségi vizsgálat sikeres letevése után — az egyetemen szervezendő egyéves tanfolyamon. Kár, hogy a tervezet nem öleli föl a tanítók teljes szolgálati pragmatikáját. Azonban igy is a mai állapotokhoz képest remény feletti haladást nyújtana. Hasznát veheti az állami tanítók országos egyesületének vezetősége is, az állami tanítók szolgálati pragmatikája tervezetének megszerkesztésénél. A „Tanítók törvénye“ tervezetének szerkesztője: Földes Géza, ki a magyar tanítóság igazainak legmunkásabb harcosa. Müvét a köri gyűlések figyelmébe ajánljuk. Szat/nár-Németi.) Mihály Ferenc. Az új tanterv művészeti szakasza. n népiskola az általános művelődésnek legfontosabb szerve, mert kiterjedtsége folytán egyedül ezen intézmény alkalmas arra, hogy a kunyhók lakóinak millióit részeltesse abban a gyönyörben, amit a lélek emelkedettebb, tísztultabb látóképessége nyújthat. Ugyancsak ezen intézményre háramlik az a szép feladat, hogy a művészetek bájának mégízleltetésével a nép érzelemvilágát nemesítve, szelídítve, valódi kultur-embert szolgáltasson a békés társadalom számára. Eme fönséges kötelezettségek letéteményesének tekintette a népiskolát Kant is, amidőn azt mondotta, hogy a népnevelés kérdése egyike a legmagasztosabb, de legnehezebb problémáknak. A népiskola az említett kettős feladat első követelményének napról-napra izmosodóbb erővel iparkodik eleget tenni, azonban az utóbbi kivánalom még távol áll a tökéletesség fokától. A művészetek elemeinek népiskolába utalása első tekintetre csakugyan túlzott kívánságnak látszik. De aggodalmaink alább szállnak, ha az oroszok nagy gondolkozójának eszme
