Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 17 — Se baj! a gyakorlat — bajjal jár. Hát a többi hol van ? — Elmenekültek tanár úr. — Hm, hm, — morgot az öreg fájdalmában, s végül rámondja : — Okosan tették. Többet sem gyakorlatoztunk mi a méhészetből. * * * Tavaszi és őszi hónapokban gyakran tanulmányi kirándulásokat tettünk földrajzi, természetrajzi s természettani ismereteink bővítése végett. Rendesen egy-egy tanár vezetett az ily kirándulásokra s legtöbbször az „öreg“, — lévén ő a szép természetnek is barátja. Egy ily kirándulás alkalmával egy igen szép tisztás fensikra értünk az öreg vezetése mellett. Sokat jártunk, mászkáltunk már s igen kellemesen hatott a parancsa: — No fiuk, telepedjünk le ide, erre a szép pázsitra! Egy pillanat alatt körülültük az öreget és elkezdtünk beszélni a kiránduláson szerzett tapasztalatainkról. A fensikon, ahol megpihentünk jegenye-sugárfák váltakoztak körös-körűi. Egyszer megszólal az „öreg.“ — No, lássam, fiuk, kinek milyen szemmértéke van. Feleli csak te — szólít meg egy fiút — hány lépésnyire van innen az a középső magas sugár jegenye? — Háromszáz lépés, tanár úr — védekezik a leendő néptanító. — Hát te mit mondasz? — Szólít meg egy másikat. — Háromszázötven — licitál reá a megszólított. — Hát te mint vélekedel? Kérdé Matyit, az „osztály kedvencét.“ — Már én csak amondó vagyok tanár úr, hogy a fa 375 lépésnyire van. — Egyik sem tud semmit — válaszol jókedvűen az „öreg“ — a fa 400 lépésnyire van. Lássuk ! Eredj, mérd meg a távolságot! Szólítja meg az első diákot. A megszólított elmegy, visszajön s jelenti. — Ötszáz lépés a távolság. — Nem lehet, nein tudsz számolni. Eredj te — szólítja a másikat. — Négyszáz ötven lépés, jelenti az is, jniután visszajött. — Már látom, hogy nekem kell megmérnem a távolságot — mondja a tanár úr — nem úgy kell azt mérni, hanem Így. S ezzel jó lépésekkel indult a jegenyefa felé. Matyi tanulótársunk intésére követtük 25 lépésnyire, ott megállottunk s újra letelepedtünk. Az öreg újra vissza jön hozzánk s a körben megállva csodálkozva csóválja fejét s mondja : — Hm, mégis furcsa valami. Mikor először megmértem a távolságot, 400 lépés volt, most meg jövet 25 lépéssel kevesebb. Azután mégegyszer megmérte s most már a jegenye fához menet is csak 375 lépés volt. Még inkább csodálkozott. Kiadja a parancsot, hogy 25 lépéssel hátráljunk. Rajta vesztettünk, az öreg
