Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-12-25 / 10. szám

16

TANÜGYI ÉRTES1SŐ

Felcsaptam mesterembernek s egyelőre az asztalos mesterséget űzöm és iskolám özönvíz előtti bútorait tákolom össze. A munka kitünően megy s annyi a mülátóm, hogy már kezdem is unni, a sok dicséretet meg utálni.

Szinte bosszant, hogy hamarabb készen leszek vele, mint gondoltam. De nem baj. Ha sikerül a tervem akkor kitisztítom a patkány fészket és kifódozom a padimentumot s a végén kimeszelek és kisurolok, hogy iskolám úgy nézzen ki, mint egy kis paradicsom.

Majd meg irom a sikert, most Isten véled ölel régi barátod.

N. N.

15-ik levél.

Kedves Barátom!

A nagy munka be van fejezve. Gyalu, kalapács, fúró, reszelő, meszelő és surlórongy egy előre lomtárba kerültek és én élvezem munkám gyümölcsét, melyért elöljáróim is nagy elismerésben részesítenek.

Szép, szép az elismerés, de igen száraz csemege. Nem vágyakozom az ilyenre, mert igen drágába kerül s a végén koldusbotra juttat.

Azt hittem, hogy méltányolják munkámat legalább is any- nyira, hogy a kész kiadásomat megtérítik.

Kisebb gondjuk is nagyobb annál. Úgy okoskodnak, hogy nem kértek rá, minek csináltam, majd meg csinálták volna ők Ha csináltam, magamnak csináltam, úgy is én tanítok benne s nem ők; érjem meg vele.

Jól van, nem árt ilyen utón tapasztalatokat szerezni. Ezzel legalább bevezettek a mesterség egy másik ágába, melyből hasznom is lesz.

Rendezgetés közben rájöttem, hogy fehérneműim ujhelybe készülnek. De miből vegyek másat mikor se pénz, se posztó; a hitelt meg gyűlölöm, mivel ez részemre nincs.

Ez se baj. Ráadom fejemet a varró iparra. Kifoltozom minden fehérneműmet, rongyos kabátomat, nadrágomat és a végén szegény tanító elődöm gyermekeinek fogok csizmát iprikelni. így legalább nem unom magamat, mert a dolog jó szórakoztató.

Különben unalomról már szó sem lehet mert lakótársam is akadt. Egy szarkafiók kvártélyozta be magát nálam s hasztalan adom ki az útját nem távozik. Legyen kedve szerint. Ha kolompárral és kenyérrel megéri, hadd lakjék itt, de ha húst kíván, akkor felkopik az ála, mint az enyém. Ez nem nekünk való csemege. Az kellene még, hogy a gyomrunkat ilyennel terheljük és rontsuk! Talán csak nem azért találták fel jeles papjaink a böjtöt, hogy húst faljunk. Hát a vegetáriánismus mire való ? Zöldség a mi eledelünk s punktum! Én szívesen beérném ezzel is csak volna rávaló.