Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-12-25 / 10. szám
4 tanügyi értesítő árasztani a tanítóságon keresztül az ország minden polgárára. Fiatal kartárs! Te már ezzel a boldogító tudattal kezded meg az élet harcát, melyben az egységes magyar nemzeti államért küzdesz, hogy az ország kultuszminisztere — kinek neve Európa határait túl szárnyalta — elődeinél szélesebb látókörrel rendelkezvén, fölismerte a magyar népoktatás legszembeszökőbb hibáját, melysze- rint a népoktatás legérdemesebb harcosait a legkönnyebb lelkiismerettel lehetett elzárni a haladás elől a nép és haza legszentebb ügyének mérhetetlen kárára csak azért, hogy kortesszolgálatok és tudja a jó Isten milyen érdekek nyerjenek jutalmat egy-egy tanfelügyelői szék betöltésénél. Az országházban a miniszter szájából elhangzott nagy horderejű kijelentés a legértékesebb karácsonyi ajándékunk. Többre becsüljük ezt a fizetésrendezésnél is, mert, ha a tanítók legérdemesebbjei lesznek a hivatalfőnökeink — mint ezt mi közelebbről érezzük, önérzettel, lelkesedéssel és nemes büsszkeséggel fogjuk mindazt kiküzdeni — ha kell, ami a magyar nemzeti népoktatásunk felvirágoztatásához még ezek után elengedhetetlenül szükséges. Remélhetünk! Ünnepeljünk boldogan! Gondolatok karácsonykor. Édes Tanitótársam! Az égő gyertyácskák fényében álló karácsonyfa mellett, mikor szeretteik körében egy pillanatra leveted lelkedről a hétköznapi munkászubbonyt: a megélhetésért való küzdelmet, simul- jon el homlokodról a redő, szűnjék meg ajkadon a panasz. Apró gyermekeidet a karácsonyfa körül látva, kik annyira örvendenek az aranyfüsttel dekorált gyümölcsöknek s azoknak a kis ajándékoknak. melyek mindössze keveset érnek, töltse bé szivedet a szeretet. Gyermekeid öröméből annyi csalódás után is fakadjon fel s kerüljön felül lelkedben az emberiség szeretetének gondolata és ez tartson fogva. Az a tudat uralja agyadat, hogy a te munkád a nemzet előbbvitelét: erkölcsi és anyagi emelkedését
