Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-09-25 / 7. szám
12 tanügyi értesítő A közelmúltban bocsátott ki az „Orsz. gyermekvédő liga“ — közéletünk legjobbjainak aláírásával — egy felhívást, amelyben arra szólít fel bennünket, hogy óvjuk meg a kisdedeket a kultúra számtalan káros kinövése s az egyénre való idegemésztő hatásával szemben s vezessük vissza a gyermekek nevelését a természetes alapra, amely alap más nem lehet, mint a gyermek természetes testi és lelki fejlődésének szem előtt tartása. Ez nekünk tanítóknak szól. Az iskola belső tartalma szempontjából jelenben átmeneti időket élünk. Az uj tantervnek kibocsátása egy újabb irányzatot képvisel. Ennek értelmében a múlthoz képest a tudásból — minőség és mennyiség tekintetében — a gyermeknek feltétlenül többet kell befogadnia. Ismerjük az uj tantervet minden frázisában s dacára a benne foglalt ama kitételnek, hogy az uj tanterv se tárgyak, se tananyag tekintetében nem különbözik lényegesen a régitől; valóságban a dolog még is úgy áll, hogy az uj tanterv alapján nyújtandó ismeretek intenzivitása messze felülmúlja a régi kívánalmakat. Tehát ha igaz tartalommal akarjuk megtölteni az uj tanterv kereteit, könnyen a túlterhelés hibájába eshetünk. Egészen bizonyos, hogy az uj tantervben megjelölt összes ismeretekre a mai nehéz megélhetési viszonyok között a nép gyermekének szüksége van; kétségtelen, hogy fiainknak a józan gondolkodás, a tudás fegyverzetével kell a magyar iskolák kohójából kikerülnie; de más oldalról az ésszerű megfontolás arra int, hogy az életküzdelem sikeres megvívásának alapfeltétele még is csak az egészséges test és ép lélek. Itt tehát egy dilemma előtt állunk. Vagy az uj tantervet fosztjuk meg ékességeitől sorvasztó, csonkitó műtétekkel, vagy pedig a maga komplexumában kíséreljük meg azt keresztül erőszakolni a gyermeki szervezet biztos kárára, romlására. Midőn e dilemma felett töprengem, megnyugtató fenségében bontakozik ki előttem a modern magyar néptanító eszményi alakja. Egyedül az ő lelkes idealizmusa, szaktudása van hivatva arra, hogy ezen ellentéteket összeegyeztesse. Megfelelő tanítói rátermettséggel, kellő szakértelemmel ; hozzáférhetőbb, kitünőbb csoportosításokkal; lényegesebb és helyesebb szempontok szerinti közlés által meg lehet óvni a gyermeket a túlterheléstől a tanulmányi nivó lesülyesztése nélkül. Tehát egyedül a tanító szaktudása, önfeláldozó egyénisége képviseli azt a varázshatalmat, amely a túlterhelés veszedelmét eloszlathatja. Felujulnak emlékezetemben ama döntő pillanatok, amidőn az én kis birodalmamban növendékeim feszült figyelemmel lesik magyarázó szavaimat, amint valamely abszulut igazságot derítek fel előttük s viszonzásul a tisztultabb látás hálás öröme ragyog felém arcukról; vagy amidőn növendékeim érzéshurjain játszva sikerül onnan kristálytiszta akkordott kiváltanom: — ilyenkor
