Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-09-25 / 7. szám

10

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

E töredékes összehasonlításból is látszik, hogy az uj tanterv a réginél értékesebb és hogy benne a fejlődésnek a törvénye igazán érvényesül. Azzal, hogy több tárgynak az anyaga úgy van elosztva, hogy 1—1 osztályra kevesebb jusson, az osztott és osztatlan iskolák tanulmányi eredménye közötti különbség csökken. A nemzeti szellem erősödésére tág mezőt nyit meg. A gyakorlati életre jobban előkészít. A régi és uj tanterv módszertani különbségét egy hasonlattal fejezem ki. A 2 terv ugyanazon magaslatra vezető 2 ut. Az egyik járt, de mégis egyenlőtlen s meredek. A másik ut lassabban emelkedő, egyenletes, de mégis eléggé fáradságos ahhoz, hogy az, aki a szó ideális értelmében te. íitó akar lenni, az anyagi gondoktól s minden más foglalkozástól teljesen felszabadítva csak a vezetésre szentelhesse idejét, szorgalmát, erejét. Arra a magaslatra, hol a népnek a javulása, szellemi és anyagi erőinek fokozódása kezdődik, csak úgy vezethetjük fel a reánk bízottakat, ha csak az iskolának élhetve a tan- tervnek vezérmotivumait megértjük, sajátunkká tesszük s ha munkakörünk szeretetének tüze s magyar hazánk szebb jövőjének reménye lelkesítenek munkánkban. Ebben azonban a társadalom minden faktorának segítségére van szükségünk. Bizonyos, hogy mi megtesszük, ami tőlünk telhetik.

Nagybánya. Székely Árpáit.

Gyermekvédelem.

A társadalmi fejlettség fokmérője gyanánt szokás tekinteni az emberbaráti érzelem térfoglalását a szivekben, amelynek egyik legszebb virága a gyermekek sorsa iránti érdeklődés. Eszerint a humanizmus terjedése a magasabb rendii kulturális életnek volna természetes folyománya. Csakhogy a való élet beható vizsgálata s a mindennapi tapasztalat arról győz meg bennünket, hogy amig a modern társadalmi rendszer mértani haladvány szerint szolgáltatja a testileg, erkölcsileg züllött egzisztenciákat, addig ellenérték fejében a nemesebb, tökéletesebb irányzat felé csak számtani haladvány arányában közeledünk.

jelen értekezésemben e tétel bizonyítását kisérelem meg.

Nehogy az általánosság útvesztőjébe tévedjek, mindjárt itt felöltöm a tanítói habitust. Nem vállalkozom szövevényes társadalmi életünk összegubbancolt szálainak fürkészésére, az a bölcselőnek lehet feladata; hanem megmaradok inkább ama szerény körben, ahova hivatásom vonz s amelynek középpontja a gyergiek. Kicsiny ugyan a bázis, amire állok, de elég fontos arra, .hpgy — mi tanítók — tudásunk legjavát, szeretetünk egész melegét hozzuk áldozatul azon ügy oltárára, amely közvetlenül a gyermek, közvetve nazánk jövő társadalmának egészséges erkölcsi alapját van hivatva megteremteni.