Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906-01-25 / 1. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

17

Nem török lándzsát azok felett, kik más hiten vannak, de nem állítom egy szóval sem, hogy igazuk van.

Lássuk már most, hogy állunk a kisasszony címzéssel; vannak-e ennek követői, elterjedtebb-e és helyesebb-e a másiknál ?

Bizony valljuk meg, hogy kissé címbeli kórságban szenvedünk. Ennek már nem csak sok a követője, hanem mondhatjuk, hogy általános elterjedésnek örvend és sokszor komikus számba is megy.

Múlt alkalommal két kis moszatot hallgattam ki, kik állításomat frappánsul igazolják.

Valószínűleg egy kis vádaskodási eljárásról lehetett közöttük szó, mely később vélemény különbségben nyert kifejezést, mert az egyik Így szólt; na megállj, megmondom a kisasszonynak holnap, ha iskolába megyünk.

— Oh! bánom isz én, ha megmondod isz, úgy szem kisz- asszony a ti tanítónőtök.

— Joó, várj csak, ezt is meg fogom mondani.

— Hát mond meg, még akkor sze kiszasszony a ti tanítónőtök, mert annak már gyermeke van ész akinek gyermeke van, azt nem hívják kisszasszonynak.

— Na hát tisztelt hölgyeim legyenek szívesek e kis jószágnak kotyogását elnézni és hasonló eset ismétlése alkalmával btin- tetetlenül hagyni, mert ennek vagy az ilyet beszélőnek igazsága van s az igazságot büntetni nem szabad.

Én máskülönben sem fogadnám el e címzést, mert a mai haladó világban a leányzók hamar felérkeznek a kisasszony titulushoz és bizony nem sajnálják a gavallérok e megszólítást, ha az illető mindenes, szakácsnő vagy szobaleány minőségben teljesíti is napi teendőit. Nem születés és rang kell ehhez, hanem mód.

Ez nem áll sokból: kalap, kesztyű és zsevro topán s aztán jöhet a cim. Egyik sem azért szolgál, hogy ennyire szert tenni ne tudjon s ha ez megvan, akkor az epedve várt címhez is jussok van. Használják egészséggel.

De lássuk a felsőbb fokozatban az arisztokratákat is, mert ilyenek is vannak ám. Ezek már minden bizonnyal számoltak a fent írottak esélyeivel s meghányták-vetették azok helytelen és megalázó következéseit s csak aztán nagy nehezen jutottak el a szerény, de szép hangzású nagysága címhez.

Szép biz ez, de nagyon télies és annyira hűvösen érinti az embert, hogy mikor hallja, téli bundát szeretne magára ölteni. A bizalom keltéstől pedig olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől.

Én nem tudom, de gondolom, hogy azokat, kik ezt használják éppen az a szempont vezette, hogy növendékeiket nem akarták bizalmasokká tenni.

Lehet, hogy talán ezeknek igazuk van s az igazság előtt meg kell hajlanunk.

A titulushoz való jussukat meg vitassa más, akinek az nem tetszik és döntse el igazukat: a kultusz miniszter.

Nem akarom magamat kellemetlen helyzetbe hozni és azért