Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-06-25 / 6. szám
TANÜGYI ERTESITO 11 «síis|8 OTTHON. Az iskolából. A IV. elemi iskolai osztályban történt — valahol. A múlt tanévvégi vizsgán L. R. növendéket — ki éppen a jelen levő közöshadseregbeli főtisztnek a fia — szólította föl az elnök földrajzból s az alábbi kérdések és feleletek hangzottak el: — Bosznia hova tartozik ? — Magyarország és Ausztria közös birtoka. — Dalmácia milyen közigazgatás alatt áll ? — Most osztrák közigazgatás alatt; de tulajdonképpen Magyarország tartománya. — Dalmácia hovatartozásának rendezését véglegesnek lehet-e tekinteni ? — Nem, Ha az Isten felnevel bennünket, visszafoglaljuk ... Általános mosoly jött a szülők ajkára Vájjon az apa meg volt-e elégedve a fiával ? Ez már teljesen az ő dolga; a többi — az iskoláé. * A kimúlt fiók-abszolútizmus mákvirágzása alatt történt és éppen ugyanabban az osztályban. A bűvös erő, mely a magyar iskolákban nyer táplálékot és bérces-rónás szép hazánk jövőjét a nemzeti Géniusz jegyében neveli naggyá, gátokat tört és szétáradt e haza földjének összes térségein. Feltűnt egyszer az osztály tanítójának, hogy növendékei a tanítás előtti időkben a szokottnál zajosabbak. Berzenkednek, mint a kasban a méhek; de a tanító belépésekor azonnal elnémult minden, mintha mi sem történt volna. A gyanúra komoly oka nem volt. De azért éber figyelemmel kisérte osztályának viselkedését továbbra is. Nem kellett sokáig várnia. Egy délután fél 2 órakor nagy zajt hall az osztályben. Betért. Az egész osztály, egy lábig jelen van. De még akkor is elhangzott egy pár „hazaáruló,“ „gazember,“ „gyászmagyar“ . . . és ezekhez hasonló kifakadás. Mit jelentenek ezek ? — Mi bajotok van fiúk — kérdi ? Erre oly eget verő lárma keletkezett, hogy nem is lehetett megérteni: mi is a bajok. Csendreintés után felálottak E. L. és N. E. növendékek, akik a rendfentartásnál éppen sorosak voltak és előadták, hogy B. D. az egész osztály előtt kijelentette, hogy — haladópárti! — Hát ezért haragudtatok meg olyan nagyon ? — Hogyne haragudtunk volna meg. Az ö apja honvédőrmester és a fia mégis ilyen — hazaáruló.
