Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-06-25 / 6. szám
4 tanügyi értesítő Természettudományok elemei a népiskolában. A természettudomány ámulatba ejtő rohamos haladása magyarázatát leli egyfelől a saját belbecsében, másfelől a gyakorlati élettel való kölcsönhatásában. Az elmúlt időkben a szüklátkörü elfogultság mesterséges eszközökkel igyekezett az u. n. profán tudományok fejlődését meggátolni; ma azonban elégtételt szolgáltatunk a hajdani meilőztetésért azzal, hogy káprázatos vívmányai előtt valamannyien behódolunk. De nem fejlődhetett e tudomány régebben azért sem, mert az ős erőtől duzzadó termőföld, a emberek primitiv szükségleteit kielégítő állatok s termények bősége az aránylag csekély számú lakosságnak a mainál könnyebb megélhetést biztosított és igy a földi javak sokasága felmentette a kutató emberi elmét a létfentartás gondjai alól. Napjainkban egészen másként áll a dolog. A modern ember igényei feltűnő emelkedést mutatnak, a nagymérvű szaporodás folytán a fogyasztás óriási arányokat ö,t s ina-holnáp oda jutunk, hogy kevés a fóka és sok az eszkinó. Az újabb életviszonyok kényszerítő nyomása tehát kedvezőbb helyzetet teremtett a természet- tudományok fejiődése számára. Manapság vitális érdekét képezi az emberiségnek amá módozatok kipuhatolasa, miként fordíthatnék hasznunkra fokozottabb mértékben a főid javait, miként bírjunk az álatokkal, hogyan óvjuk meg az egészséget, hogyan emancipáljuk a föidmivelés produktumait az időjárás szeszehei alól stb. Ezeknél nagyobb, fontosabb és gyakorlatibb kérdések valóban alig foglalkoztathatják a gondolkozó főt. E komoly kérdések reális megoldása mind a természettudomány körébe tartozik; éppen úgy a táplálkozás, ruházat, ipar, gazdaság, közlekedés mai modern fejlettsége szintén ide vezethető vissza. A legújabb felfedezések sejtetni engedik, hogy a tudomány ama csodái, amelyek hivatva vannak az emberiség gondolkodását új eszmékkel megtermékenyíteni, még ezután lesznek eljövendők. Koránt sem beszélhetünk tehát e téren a tudományok csődjéről, ső. bizton állíthatjuk, hogy a természet búvároiása az a hálás terrénum, ahol a befektetett munka ehnaradhatatlanul meghozza áldásos gyümölcseit. Alig tehető százra ama felfedezők száma, akiknek találmányai intellektuális átalakító hatással bírtak a társadalomra és mégis hol állunk ma a múlthoz képest. Igen, mert ezen törzstalálmányok megszámlálhatatlan változat előállítására inspirálták a kombinátó emberi elmét. Mindez fényesen bizonyítja, hogy a természettudományokkal való foglalkozás mérhetetlen haszonnal jár, ennéfogva méltán elsőrangú hely illeti azt meg az oktatás minden fokán. Egy bölcsész intő szózata ujul fel emlékemben, aki szerint „a népek versenyében jövőben az lesz győztes, aki a legnagyobb gyakorlati műveltséget képes a küzdelem mérlegének serpenyőjébe helyezni.“ Ez azt jelenti, hogy elérkezett a tudományok decentra-
