Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-05-25 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 fásról. A phonomimikának ma már létjogosultsága biztosítva van. Napról-napra terjed s hódit a Grosselin-Cudrász elmélet s gyakorlat. Ennek a módszernek egész tábora van, egész iskolája. S hogy e módszer igen jó s vele gyorsabban szebb és biztosabb eredményt lehet elérni, az bizonyos. De vájjon a mimikái számtantanítás is ily szép s remény- teljes jövőnek néz elébe? Az a fejlemények titka. Nem törhetünk pálcát most e kérdés felett. Igaz, hogy vannak az eszmének pártolói, de nem éppen sokan. Ezen nincs is mit csudálkozni: igy vagyunk minden közérdekű dologgal, mert a nézetek különbözők. A phonomimikának is vannak még ma is ellenségei, ma is vannak konzervatív gondolkozása egyének, kik a phonomimikára célozva azt mondják, hogy a tanító legyen tanító és ne „komédiás“. A jelképes számtantanításra nézve, kijelentem, hogy csatlakozom azok táborához, akik azt elfogadják, mert barátja vagyok minden oly újító eszmének, mely a tanügy terén könnyebbséget, haladást jelent. A jelképes számtantanítás újítás a tanügy terén és pedig hitem szerint hasznos és áldásos újítás, épp olyan, mint a phonomimika, tehát pártolom. Tudjuk, hogy a számtantanítás nagyon száraz dolog, (? ? Szerk.) A rideg számokkal, elvont fogalmakkal, képzelt dolgok oktrajálásával való folytonos foglalkozás nem csak a hat éves gyermek gyenge értelmi képességét teszi próbára, hanem a na- gyobbokét is. Maga a tanító is sokszor szívesen elsiklik egy-egy unalmas s száraz számtani óra felett, mert látja, tapasztalja, hogy semmi sem fárasztja jobban ki a gyermekeket, mint a számtan.*) Szívesen üdvözlünk tehát minden oly eszmét, módszert, avagy kézi könyvet, mely hivatva van a száraz számtantanításba életet cseppenteni, mely a gondolkozást veszély nélkül föl- frissiti a tanításmenetben élénkséget, kedvet s ennek folytán értelmet és tudást biztosít, a tanítót pedig a könnyebb, biztosabb eredményt nyújtó módszerhez fűzi. A jelképes (mimikái) számtantanításról a pro et contra viták különösen az ötig terjedő számkör ismertetése körül folynak. Csikós Gyula szegedi kartársunk a jelképes számtantanítás módszerének kezdeményezője a szemléltetést a mimikával köti össze. Az 1 mimikája az ajtó előtt álló egy lábú sánta koldus, a 2 mimikája a masírozó baka, a 3-at a sánta kutya három lábával, a 4-et az ép kutya 4 lábával és az ötöt a kutya 5 végtagjával (négy Iába és egy farka) köti össze. — Itt megjegyzem, hogy a kiválasztott dolgokat nem tartom szerencsés választásnak, sem paedagogia, sem célszerűségi szempontból, még az esetben sem állhatnak meg, ha stricte a szám jelképzéséhez használjuk, annál inkább nem akkor, mikor már tovább menve az egyes alapműveletekhez fogunk és elvont fogalmakkal van dolgunk. A *) Aki a számtani órán most átugrik, mert száraz dolog, az át fog ugrani a mimikás órán is, Szerk.
