Tanügyi Értesítő, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906-04-25 / 4. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 15 A külföld már rég felismerte a szülök szemefényének ezt a veszedelmét. A bajon úgy segítenek, hogy a gyermek az iskolázást 7-ik évének betöltése után kezdi meg. Évről-évre megújul előttem ez a szomorú kép: az iskolába felhozott gyermek görcsösen kapaszkodik anyja szoknyájába, aki őt könnyek között csókolgatja, simogatja, vigasztalja. Az anya a tanítóhoz összetett kezekkel könyörög, hogy szeretett magzatját a nehéz feladat teljesítésében istápolja. Ez a szivet megindító búcsuzkodás mindig a háborúba indúló katonát és hozzátartozóit juttatja eszembe. Ezen a visszás állapoton — gondolom — segíteni kell. Meg is találtam a módját már ezelőtt 19 esztendővel. Tisztelt pályatársaim az utolsó években szintén sokat foglalkoztak az elemi iskola első osztályának mizériájával: az írva- olvasás megtanúlásának könnyítésével. Tehát midőn ezt a feltétlenül nemes versenyt láttam, magam is kiálltam módszeremmel a nyilvánosság terére. Ki is eszközöltem magamnak tisztelt pályatársaim és a józanabb gondolkozásuak (?) mosolyát, mert én heti három órai tanítás mellett mertem elérni azt, amihez megrögzött szokás szerint heti 21 óra kellett. Nézzük módszeremnek csodáit. (?) Mi iránt érdeklődik leginkább a gyermek ? Élő állatok iránt. Ha példáúl a kis Palit az apja kiviszi az állatkertbe, ott neki 10 különféle állatot megmutat, nevüket megmondja: ezt a gyermek már egyszeri hallás után is megtanúlja. A hosszú séta után édes anyjához hazakerülve, a cseppség otthon elmotyogja: édes ma- muska, láttam az állatkertben pumát, nyakorjánt, zergét stb. stb. Hát ez mi más, mint olvasása az életképeknek? Vagy figyeljük csak meg a 4—5 éves óvodás gyermeket. Ha 40—50 kis pajtásával egy pár óráig együtt játszik: mindegyiknek meg tudja a nevét mondani. Ez — a kereszt és családnevet véve — 80—100 fogalmat tesz. Ez is képolvasás, vagyis fogalomgyüjtés. Ha a felnőtt ember valamely ismeretlen embertársával találkozik, akivel érintkezni akar — szintén úgy, mint ezt a gyermek gyermektársával teszi, akivel játszani akar — első teendője, hogy bemutatkozva az ismeretlen nevét megtudja. Tehát a felnőttek és a gyermekek is leginkább a nevek iránt érdeklődnek. Vagy ha a 2—3 éves baba akár 50 olyan arcképet lát, amelyeknek eredetijét ő ismeri, a gyermek mindegyik képet eredetijének nevével fogja megnevezni: „Ez a Pali bácsi, ez Juliska néni, ez a Matyika stb.“ Ez is olvasás. Képolvasás. Most hát az a kérdés, miért nem ismeri meg a gyermek olyan könnyűséggel a betűt, mint amilyen gyorsan visszatükröződnek agyában más dolgok képei ? Azért, mert a betükép eredetijét, a hangot, a gyermek még sohasem látta meg úgy, mint
