Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-01-15 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 zásra, gondolatainknak szabatos kifejezésére s leírására és helyesírásra van s/.üksóg, parancsoló szükségesség gyanánt lép előtérbe azon követelés, hogy az elemi iskolai magy ar nyelvtanítást helyesebb alapokra kell fektetni s a nyelvtani szabályok emlóz- teiésével szakítva, a magyar nyelv tanításánál a gyakorlati szempontok fokozottabb érvónyesitésére kell törekedni. Feltétlenül elitélendő azért azon követett módszer, mely a nyelvtanítás célját a szabályok emléztetésében és gépies begyakorlásában vélte elérni s mely nyelvtant tanított a nélkül, hogy egyszersmind nyelvet is tanított volna. Ne a nyelvtani kézikönyv, hanem „a tábla, kréta, irka és toll legyenek a nyelvtaniiás főeszközei,“ ne a nyelvtani szabályok begyakorlása által igyekezzünk növendékeinket a nyelv helyes használatára vezetni, hanem gyakorlat utján szoktassuk őket a szerzett fogalmak szabatos kifejezésére és helyes leírására. Ezért a fősuly a nyelvtanításnál az írásbeli dolgozatokra s ázok javítására fektetendő. Az iskolai gyakorlatirás a gyakorlati óra első felében, mindig tintával történ jók a tanóra másik fele pedig azok kijavítására fordittassék 1—2 növendék gyakorlata hangosan javítandó, ezt kövesse az összes dolgozatok gyors áttekintése, miközben az észrevett hibák hangosan, az összes növendékek által érthető midőn javíttassanak. Az ily alkalmakkor adott szóbeli felvilágosítások a szabály emléz- tetésénél hasonlíthatatlanul nagyobb eredményre vezetnek. De ezenkívül a legtöbb tantárgy kitűnő alkalmad kínálkozik arra, hogy a növendékek a szerzett fogalmak helyes kife jezósére és ennek folytán helyes leírására szoktattassunak, mert a megtanult tananyag felmondása nem egyél), mint a szerzett fogalmak szavakban való megnyilvánulása, szavakba öltöztetett, fogalom s igy minden tanóra egyszersmind fogalmazási órának is tekinthető Hogy azonban a növendékek hozzászokjanak gondolataikat önállóan és helyesen kifejezni, a szóról-szóra való tanulás követelése kerülendő, e helyett a növendéket arra kell szoktatni, hogy gondolkodva tanuljanak s beszéd közben a szók helyes hangsúlyozására kellő figyelemmel legyenek. Legyen minden tantárgy a helyei gondolkodásnak s a gondolatok szabatos kifejezésének eszköze, hogy a nyújtott ismeretanyag minden oldalról megvilágittatván, az életre maradandó kihatású legyen s az értelmes beszéd, érthető fogalmaz ís és helyesírás minden növendéknek vérévé váljék. Tekintve azonban, hogy az elemi iskola nemesük az életre, hanem a középiskolai tanulmányokra is előkészítő intézmény, ahol pedig az előhaladás szempontjából a nyelvtani szabályok ismeretére is szükség van, hiba lenne s a dolog lényegével is ellenkeznék azt mondani, hogy az iskolában szabályt egyáltalán ne tanítsunk. A főbb nyelvtani szabályok ismeretére az elemi iskolai növendéknek is szüksége van, de azok mindig a
