Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-03-25 / 3. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

13

De midőn lassanként csaknem észrevétlenül a komolyabb vége is elkövetkezett a dolognak s a legénységet ásó-, kapa- és gereblyefogáshoz kényszeritették : kezdődött a forrongás és beütött a sztrájk.

Ezt a munkát már a gimnáziumból átvándorolt sereg természete nem vette be s rövidesen, egyenként mondták fel a szolgálatot s hagyták ott titokban a képezdét s tértek vissza előbbi foglalatosságukhoz. Szóval: mire észrevettük magunkat, a tizennégy vándorló közül csak ketten maradtunk.

Igazgatónkat egy cseppet sem aggasztotta a megfogyatkozás; sőt ösmervón már ezeknek többféle gonoszsággal megspékelt hajlandóságait, titokban talán örvendett is a futásnak.

Minket azonban bántott egy kissé a dolog, de megnyugodtunk abban: mindenkinek a sorsa oda fent. .az égben egy nagy könyvbe van bejegyezve s ha a miénk lapjára a tanítóság van Írva, hát úgy sem változtatunk rajta.

— No koma, mondja a megmaradt társam : bele haraptunk a vackorba, hát szopogassuk a levét. Bizony fanyar volt az, mert elhagyott társaink sokat gúnyoltak; de máskülönben, mint már fentebb említettem, fejedelmi dolgunk volt. Azaz éppen semmi dolgunk sem volt s valósággal á henyeség párnáján fetrengtünk.

Pénzünk volt, tanulni nem kellett. Hát lehetett ennél felségesebb állapot V

Azonban igazgatónk sas szeme hamar észre vett mindent, tehát nem hagyta figyelmen kívül ezt sem.

Ránk vetette a vizes lepedőt ős kezdett szorongatni a neveléstanból, mivel ezt tanította.

Nem fogott ki rajtunk. Nem tudom, hogy az ő szerencséjére-e, vagy a mi szerencsétlenségünkre, de állíthatom : úgy magyarázott meg mindent, hogy bizony nekünk, ha egy kissé figyeltünk, — már pedig ezt meg kellett tenni — egy cseppet sem kellett törni a hámfát.

Egy szóval: nem tudott megcsípni. Mindig vallottunk annyit, hogy bármennyire szerette is volna, agyon nem szidhatott, de megdicsérni sem tudott.

Hátra volt azonban a fekete leves: következtek a vizsgálatok előtti idők. Be is savanyilott a direktorunk mindkettőnknek. Ravasz fondorlattal kiemelte,- hogy miképen kényszeresen a tanulásra és miképen csíphessen meg, ha nem készülünk.

Felhívást és parancsot adott ki egyidőben A felhívás az ambicziós és jó tanulóknak szólott, a parancs a hanyagoknak és gyengéknek.

Az elsőben jelezte, hogy azok, kik az ö tárgyából jeles osztályzatot akarnak kapni, jelentkezzenek és ezt órán kívül, elejétől végig mondják fel; az utóbbiban pedig nóvről-néyre