Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-05-25 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 13 akadás ne álljon elő. Aki nem tudja a helyesírást, az nem is tud fogalmazni, mert a kettő egymással szoros összefüggésben van. Tény, hogy a helyesirásbeli járatlanság leginkább azoknak az Írásain látszik, akik a népiskolán kívül egyéb iskolát nem végeztek. Az ilyeneknek nagy része csak végső, elkerülhetetlen esetben vesz íróeszközt kezébe. Nem csoda, ha írásán a gyakorlatlanság oly szembetűnő. Ha már ez igy van, világos, hogy több gondot kell fordítanunk a helyesírási gyakorlatokra, mert elvont szabályokból hiába próbálná bárki is a helyesírást megtanulni, vagy csupán a kitűzött nyelvtani órák keretébe szorítva elsajátítani. Súlyt kell fektetni a szépirási órákon is arra, hogy ne csak írjon a gyermek, hanem a saját írásán tanuljon is. Ha csak a betűalakok gyakorlásával töltjük el az időt, akkor tanításunk nagyon egyoldalú. A sablonos abc-ízű János ír, Péter olvas stb. mondatokat, melyeket az iskolai növöndékek a nyelvtani órákon annyira túlon-túl agyoncsépeltek, egykedvűen, gépiesen irja a gyermek, válasszunk ezek helyett szépirási órákon való másoltatásra olyan mondatokat, amelyeknek Íratása egyúttal helyesírási gyakorlatúi is alkalmas. Jóformán ismeri már minden tanító, melyek azon „kritikus“ szavak, amelyek írásánál legtöbb tanúló hibát ejt. Miért ne szedjük elő az ilyeneket a i’endelkezésiinkre álló bő választékból? írathatunk szépirásórán oly gyakorlatot is, amellyel a helyesírási gyakorlat mellett reáloktatást is nyújtunk. Hogy csak egy példát hozzak fel. „A Fehér-Vág a Magas-Tátra egyik tengerszeméből, a Zöld-tóból folyik ki.“ E mondat anyagot nyújt a szépirás gyakorlásra, a helyesírásra, amennyiben nagy kezdőbetűvel írandó összetett tulajdonnevekről van szó. Van ebben egy kis földrajzismeret bővítésére alkalmas anyag is. Ha a közlött ismereteket írásba is foglalja a gyermek, kivált szépírási órán, amikor általában lassabban, nagyobb vigyázattal ír, akkor ezen önmüködés következtében mintegy önkénytelen is reá ragad sok olyan dolog, amit máskép bizonyára elfelejtene. Nyelvtani órákon elmondja a tanúló, hogy a középfok ragja bb, vagy a múlt időjegye, ha magánhangzó előzi meg kettős t, (tt), ha mássalhangzó előzi meg, egyes t. Mégis, ha le kell írni ezt a szót: „esett," valószínűleg több gyermek fogja egyes t-vel írni, mint kettős t vei. A helyesírást tehát elvont szabályok betanultatásával el nem sajátíthatjuk. Legtöbb nyelvtani tankönyvnek az a hibája, hogy levezeti ugyan egy-egy példán az esetlegesen előjövő helyesírási szabályokat, de a helyesírás egész anyagát nem foglalja rendszerbe. így előáll az a baj, hogy a növendék a magyar helyesírásnak csak az előfordult példáival foglalkozván, annak különböző eseteit nem írta, nem gyakorolta : igy a helyesirásbeli gyakorlottsága is kétes eredményű. Elvégre is a népiskola az életre akar nevelni és tanítani. Ha átlépte a növendék az iskola küszöbét, nem azt fogják tőle kérdezni, hogy a nyelvtani szabályokét el tudja-e sorolni, hanem azt már azonnal észreveszik, hogy helyesen ír-e, vagy nem. Mit ér a tanuló a sok felhalmozott szabállyal, ha gyakorlatilag vérévé nem vált ? Ezen elvekre alapítva a nyelvtanítást, bizonyos, hogy a megfelelő, célszerű és rendszerbe foglalt helyesírási gyakorlatokra
