Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-05-25 / 5. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

$

határozata az volt hogy az előadó propositiójának megvitatását a tanítóegyesületekre bízzák. Mondjanak hát róla gyakorlatilag véleményt az ország tanítóegyesületei.

Mivel egyesületünkben erről a tárgyról a múlt évnek júniusi közgyűlésén már volt szó, az akkor mondottakat egy- ben-másban kiegészítve felelevenítem. Kettős célt vélek szolgálni vele. Az egyik az, hogy a mi nézetünknek kiinduló pontja nyomán az „Orsz. bizottságban“ hangoztatott eszmék és a mi felfogásunk összehasonlít.

Általánosan ismeretes, hogy a „Népnevelési Egyesületek“ létesítésének eszméjét második miniszterségének negyedik hónapjában Br. Eötvös József vetette fel. Az volt a célja ezzel, hogy a közönségben érdeklődést ébresszen az iskola s annak minden irányú ügye iránt. Hogy ez még neki az ideális lelkületű kiváló reformátornak sem sikerült, aki pedig eszméi győzedelmét inás irányban sokszor megérte, mindannyian tudjuk. Pedig az ő szavának hatalma, nevének varázsa volt. A „Népnevelési egyesületek" akkor nem alakulhattak meg azért, mert az eszme új volt s a társadalom nem volt elkészítve reá, később nem azért, mert egyrészt feledésbe ment az eszme, másrészt a társadalom a másirányú mozgalmakat szolgáló különböző célú egyletekkel volt elfoglalva, a mint el van foglalva és le van kötve ma is. Pedig az a cél, a mit ezen egyesületek megalakulásával a halhatlan Eötvös elérni, megközelíteni óhajtott, nincsen megvalósítva ma sem s kevésöel állunk közelebb hozzá ma, mint akkor. Igaz ugyan, hogy itt-ott elvétve a szegény gyermekeket ruhával segítő, némely helyen rongyos-egyletnek nevezett és az utóbbi időben a népiskolai szegény tanulókat meleg étellel segélyező népkonyha vagy tápintézetek, helyesebben egyesületek létesültek, ezeknek a száma elenyészően kevés s ennélfogva az ezekkel eddig elért eredmény, bár abban a szükebb körben, a hol jótéteményeiket végzik, figyelmet érdemel, általánosan igen-igen kicsiny.

Alig 3 éve ugyancsak a nagy Eötvös vezérgondolatából fakadva a szülői értekezletek tartásának eszméje került felszínre, azonban az országnak alig 2—3 budapesti s 1—2 vidéki középiskolája s nehány népiskola tettek kísérletet, az állandósításától azonban nemcsak hogy távol áll, de még csak remélni sem lehet, hogy általánossá váljék. Ez látszik abból, hogy az ezen