Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-04-25 / 4. szám
12 tanügyi értesítő 1. Legyen a köszönés lehetőleg rövid és egyszerű. 2. Embertársaink iránt minden körülmény között jóindulatunkat világosan fejezze ki. 3. Akit köszöntünk, arra legyen kellemes és megtisztelő hatással. A köszönés ezen gyakorlatias követelményeit szem előtt tartva, eddigi gyakorlatomban tanítványaimat a következő köszönésekre szoktattam. Mikor az iskolába érkeznek reggel igy köszönnek: „Jó reggelt kívánok!“ Délután iskolába lépve ezt mondják: „Jó napot kívánok!“ Iskolából távozáskor mindig igy köszönnek: „Jó egészséget kívánok!“ Az utóbbi helyett lehet alkalmazni ezt a köszönésmódot: „Minden jót kívánok!“ Akár ezt, akár az előbbit mondhatják délelőtt úgy, mint délután. Az itt felsorolt köszönésmódok ellen, még a legvaskala- posabb és legelfogultabb ember sem szólhat s széliére alkalmazhatják falun és városon egyaránt. Sok helyen használják ezen köszönósmódokban a „kívánok“ szó helyett különösen falukban az adjon Istent. Ez is helyes és megfelelő. Az „alászolgája“ meg a „kezét csókolom“ azonban semmi esetben sem való iskolába. Én meg nem engedném az iskolás gyermekek közt a köszönéseket megcsonkítva mondva, pl.: „Jó napot, jó reggelt“ stb. Ezeket már csak azért sem engedem meg, mert a köszönés elemi törvényének nem megfelelők. Meg kell még említenem a köszönések közül azt, mely- lyel az iskolában levő tanulók az oda belépő felnőtteket köszöntik. E részben is sokféle a szokás. Egyik iskolában „Jó napot kívánok,“ a másikban „Fogadj Isten" köszönéssel felállva üdvözlik a tanulók a belépőt s igy tovább. Sok helyütt a tanulók üdvözlése igy hangzik: „Isten hozta“ sbúcsúzóul azt kívánják : „Isten áldja meg.“ En a két utolsót a íegszabatosabbnak tartom. Azonban kiemelem, hogy a tömeges köszönésnél kiváló gonddal kell vigyáznunk arra, hogy mindig csendes legyen s ne váljék lármás kiabálássá, mert különben fülsértő és mindenképpen kellemetlen. Minthogy ilyen legyen, inkább csak egyszerű felállásból álljon az egész köszöntés.*) Hátra van még szótanom az elemi iskolai tanulógyermekék köszönéséről az iskolán kívül. Reánk tanítókra nézve az iskolai nevelés irányító szerepének fontosságát tekintve kiválóan lényeges is. Ha a tanulók köszönését az iskolában megállapítjuk, a mit a házirendbe is befoglalunk, éppen úgy legyen megállapítva ez is. Minden hosszabb részletezés nélkül mondjuk ki, hogy a tanulók az iskolán kívül a nap szakához *) Ez utóbbi a leghelyesebb. (Szerk.)
