Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-02-25 / 2. szám

TANÜGYI ÍRTE3ITŐ

17

Vájjon ami széles körben elterjedt ...alázatos szolgája“ köszönésünk nem hűen fejezi-e ki a korunk embereinek dicséretre nem méltó alakoskodó fórfiatlan átlagos vonását? . . . Az „ajánlom magamat“ a személyi kultusz, az önérdek előre tolásának nem hű kifejezője-e? ... A „van szerencsém“ vájjon nem megfelelő módon jeizi-e az anyagiakéit való életcélt? . . .. A feleletet a türelmes olvasóra bízom.

Ismeretlen fiatal, emberünknek szokatlan körülmények közt kifejezett köszönése lelkembe fészkeíődvén, gondolkoztam afelett, hogy egyáltalán mi célja is lehet a köszönésnek ? . ,

Feleletem rövid; de igaz: Nem más a célja, mint kellemes lelki benyomást szerezni annak, akit köszöntünk. Tehát van mólja. Most már az nem is kérdés, hogy X. Y.-né őnagy- ságának kellemesebb érzést szerzünk-é, b,a e fölséges szép „Adjon Isten jó napotMal köszöntjük, vagy pedig az előbb elsorolt három dísz- és dicstelen köszönések közül választunk egyet, vagy kettőt egyszerre; mert mérget vehetünk arra, hogy" áz. előbbit nem fogadná; az utóbbiakat pedig annál szívesebben,' minél többet sorolnánk fel azokból egyszerre. - .

Ahivatali elöljáró sem vennémindenütt szívesen hivatali közegétől, ha „Adjon Isten jó egészséget Méltó ságos Uram!“ köszönéssel üdvözölné; — még akkor se yenné szívesen, ha köszvényes lábait á. gyengeségtől éppen csak botra támaszkodva húzná maga után. És mert ezt a hivatali közegek igen jól tudják : ott nem is mernek jó egészséget kívánni elöljárójoknak; hanem alázatos szolgáknak maradnak mindaddig, míg emberibb feladatra nem nevelik őket.

Sőt ma már a szobaleány is, kisasszonyságának tudatában, az alászölgájánál lejebb nem fogad; csupán a kocsisok maradtak conservatively kik a „pálinkás jó reggelüknél szívhez szóé lóbb köszönést még ma sem ismernek

S amennyiben a köszönés célja nem más, mint kellemes lelki benyomást szerezni annak, akit köszöntünk, el kell ismernünk, hogy kocsisaink a szeg fejére találtak.

Amennyire talpraesett köszönés a kocsis szájában a „pálinkás jó reggelt“, éppen úgy térdre esett köszönés a protekciós világban az ajánlom magamat“ s az „alázatos szolgája“ egyenesen qualiíikálhatatlan, ami a gerinc nélküli parányok közé sülyeszti Isten legszebb teremtményét: az .embert. Mindezek mellé méltóképpen helyezkedik a „van szerencsém“, mint a többinek reflexiója.

A pálinkás jó reggelt“-hez csak hallgatólag illik az „ajánlom magam“; az „alázatos szolgája“ már a „van szerencsém“-ért csendül meg. Ez utóbbi lellát olyan fölényes fogadó köszönés, olyan nagyobb uras. vagy nagyon üres halandónak szájába való, aki tényleg tud adni, vagy csak a nagy urat tudja adni. Nem" tudom, hogy nekünk milyenhez volt szerencsénk sétáló társain fázó jobb fülének megtapogatása alkalmával és van reményein,