Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905-02-25 / 2. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

11

a békési m. kir. állami kosárfonó iskolában kiképeztelek s ma, mint önálló szakmunkások és pedig az utóbbi Iza, az első kettő Kökényes községekben (Máramaros) meg is kezdték munkájo- kat. A kereskedelemügyi miniszter a nevezett 3 ifjú tovább képzésére, ismételten 300 koronát engedélyezett 72.523. sz. alatt.“

Es a mi hegyi magyar testvéreink — akik nem Vazulok és Konstantinok — a kenyérkereseti tanfolyamot nem hazájok- ban és nem államsegélyen sajátítják el, hanem Amerikában sokszor életök árán.

De lássuk tovább a titkári jelentést.

„A m kir. kereskedelemügyi miniszter 55,929/902. IV —4. sz. alatt a világpiacon kereskedés céljából használni szokott morvaországi gyümölcs-szállító kosarak készítésének tanítására Krepelka József morva kosárfonó-mestert havi 80 korona dij mellett szerződtette és őt ezen szőllő- és gyümölcs-szállító kosarak nagyban való gyártása céljából mesterül ingyen átengedte Izára és Kökényesre.“

A föld mi velős- és kereskedelemügyi miniszterek hathatós támogatást nyújtottak a fíízfatelepek berendezésénél is.

Tudjuk azt, hogy Máramarosvármegye szőlőtermesztése figyelembe nem jöhet; gyümölcstermesztése sincs még kifejlesztve és oly tökélyre emelve, ahogy azt ott elérni lehetne; a mezőgazdasági és háztartási igények is minimálisak, tehát ott ezen iparterméknek helyi piaca sincs, mely körülményekkel szemben Szatmármegye virágzó szőlőtermő vidékén, föllendülő gyümöleskertészettel, fejlődésnek indult mezőgazdasággal, hol a háztartási igények fejlettebbek s az éghajlati és talajviszonyok is kedvezőbbek, ezen házi ipar felkarolása folytán az aggoknak, nyomorékoknak, gyenge nőknek és gyermekeknek is megadnók a kenyérkereset lehetőségét a közelben levő piaccal és az itt nem értékesíthető készleteknek külföldön való értékesítésével, mire hivatásánál fogva a vármegyei gazgasági egyesület bizonyosan fog útbaigazítást adni és hatalmas összeköttetéseire támaszkodva, a siker ilt is — mint volt másutt —- nem fog késni.

Ezek előre bocsátása után sürgős teendőinket összegezzük.

Az érdekelt tanító-testületnek első teendője volna a szóban levő dolgot a község lakosaival megismertetni s az itt felsoroltak szerint megfelelő cselekedetre buzdítani. A közigazgatás és elöljáróság közbejöttével kieszközlendő, hogy a város tulajdonát képező területből megfelelő fűzfatelep hasittassék ki, melynek kezelése az álla m gazdasági szaktanítóra volna bízandó. A betelepítésre a földművelésügyi, a felszerelésekre a kereskedelemügyi minisztériumhoz megfelelő államsegély utalványozása végett kérvény terjesztendő fel. Ezek elintézése után munkavezető kirendeltetése és a községből egyeseknek megfelelő szakiskolában való kiképeztetése mái' csak másodrendű dolog lesz.