Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-02-25 / 2. szám
No hát ide ugyancsak szükséges a jó igyekezet és habár az a boldog halandó, ki ilyen remek anyag birtokába jutott, minden tudását, szorgalmát s lelkét önli is bele tanításába — óv végén maga döbben meg a csekély eredménytől Ugyan mondják meg kedves fiatal kartársam: mit vétett az a szegény társunk, ki véletlenül jutott ilyen áldatlan állapotba, miért kelljen ennek hat éven keresztül enni az életét megkeserítő kenyeret, miért kelljen ennek viselni a keresztet és miért kelljen kikiáltatni magáról, hogy ő a leggyengébb tanító ? Mert úgy gondolják meg, hogy sem a szülők, sem a felettes hatóságok nem az anyagban rejlő tehetség-hiányt, nem a kifejtett szorgalmat, hanem a felmutatott eredményt fogják bírálni s igy az ilyen tanító sorsa hosszú időre meg van pecsételve. Igaz, hogy az én tapasztalatom csak hét éves periódusokat ösmer, de lehet, hogy van vagy lesz hat éves is. Boldog Isten! Ha ezt ismét sikerül kifognia annak a társunknak, kit a felmenő rendszer ilyen áldása már egyszer agyon gyötört, mit fog az csinálni, milyen szemmel néz az tanításukban sikeres társukra! Hát nem lehet az vógképen elkeseredve, nem kell-e annak a tanítóságot leikéből meggyiilölnie, kinek minden igyekezete, minden fáradsága eredménytelen ? Bizony mondom : úgy lenne ! Én elégnek tartom ez egy okot is, hogy az osztályrendszer hívének valljam magam. De annak vallom magam azért is, mert: „gyakorlat teszi a. mestert.“ Az a tanító, ki éveken keresztül vezet egy osztályt, abban művószszé képezheti ki magát vagy legalább is jó eredményt produkál. Ámbár az osztály rendszer mellett az ilyet is érheti baleset, mert a fentebb említett periódusokat ő sem kerülheti el. De legalább egy. évi keserűség után megszabadul s juttat belőle minden társának s nem lehet kikiáltott rossz tanító. Ahány az ember, annyiféle a természet. Ebből aztán az következik, hogy nem minden ember való minden osztályba. Némelyik a kicsinyeknél válik be kitünően, másik a nagyoknál, mit az osztályrendszer mellett pompásan lehet érvényre emelni, mig a felmenő rendszernél nem. Sok tanítónak a fegyelem tartása remek, tanítási eredménye gyengébb, másoknál megfordítva áll. Égy szóval én ki merem mondani, hogy az osztályrendszert a nagy közönség érdeke szempontjából is helyesebbnek tartom azért, mert igy akár a fegyelmet, akár a tárgyúk kezelését illetőleg ha valamelyikünk nem jutott a kívánt eredményre, 8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ
