Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-02-25 / 2. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 így történhetett meg aztán, hogy midőn tudós igazgatómmal találkoztam az egyéniségemben fekvő természetemnél fogva biz én szeme közé vágtam, hogy remek előadásával, minta tanításaival alaposan becsapott; mert másat tanít a gyakorlati élet, mint hirdetnek a kathedrán. Nevetve szólott s mondá: naiv ember, ha ón maguknak az élet minden nehézségét és nyomorúságot, melybe pályájuk alatt jutni fognak, előre megrajzolom, ugyan mondja: kik lesznek azok, kik az előre tudott nehéz küzdelmeknek bátor har- czoskónt neki mennek, hányán lesznek, kik e pályán maradnak s vállalják a martiromságot ? Igazat mondott! Tanítókat csak szent lelkesedéssel lehet nevelni s a példa ugyanazt fogja bennök szülni. Így látom én ezt a fiatalabb nemzedéknél is, de úgy is kell annak lenni; mert csak innen lehet aztán megmagyarázni, hogy azok nem hogy félnének a dologtól, hanem a beléjük oltott lelkesedésnél fogva vállalják és körre kérik a nehezebbet. Ilyennek tartom ón a sokszor sok fiatal tanitótársam által hangoztatott felmenő rnndszert. Mint vén robotos, erről akarok én egyet-mást elmondani és egyben jelezni kívánom, hogy azok nem idealizmussal vannak megspékelve, hanem a gyakorlat mondatja velem. Nézzük: mit hozhatnak fel fiatalabb kartársaim a felmenő rendszer támogatására? Minden bizonnyal igazságuk van, mikor azt állítják, hogy tanítványaikat hat éven keresztül van alkalmuk apróra meg- ösmerni s ennek alapján könnyebben célhoz is jutni. Az sem lényegtelen, hogy a tanító növendékeit az első osztálytól vezetvén, azokra ugyszólva egyénisége bélyegét nyomja rá s olyanokká formálja, aminő az ő tulajdonsága, amiben munkakedv, átadókópesség és fegyelmezés benne rejlik — már t. i. ha ilyen tulajdonságokkal a tanító rendelkezik ; és végül, hogy nem oly unalmas és nem olyan egyforma igy a munka na meg, hogy a felsőbb osztály tanítói azzal a pár órával, ami az alsóbb és felsőbb osztály óraszáma között van, nem lennének állandóan megterhelve. Véleményem szerint ezzel a felmenő rendszer előnyére felhozható minden érv ki van merítve. Lássuk most az érem másik oldalát. Én, mint vén tanító, állíthatom, a velem egykorúak bizonyíthatják, a fiatalok meg majd tapasztalni fogják, hogy az iskolai életben fordulnak elő olyan periódusok, melyek a felmenő rendszer összes általam említett előnyeit halomra döntik. Hogy csak egyet említsek: van olyan esztendő, mikor úgy összeverődnek a gyenge tehetségű gyerekek, hogy azok között még csak középszerű tanuló is alig akad.
