Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-12-25 / 10. szám
22 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ onnan Praskovia Dugentrova tanítónőt és az utcán ütni-vorni kezdték. Nikolov véletlenül arra járt és felháborodva kérdezte a pópától, mért tűri és engedi meg ezt. „Ha nem hallgatsz, még te is igy jársz!“- válaszolta a pópa fenyegetőleg. „Ah!.lia ily hangon Sbeszélsz v'elem, azonnal hívom a kozákokat!“ - kiáltott a fiatalember. „Csak menj ! csak menj ! . . . Többet nem is kívánhatunk.“ A diáknak nem kellett hívnia a kozákokat, jöttek maguktól; két szotnya, körülbelül kétszáz ember Braskov ataman vezénylete alatt. A tanítónő elébiik sietett: „Testvérek! — kiáltott halotthalványan -segítsetek! Nézzetek reám, mily állapotba hoztak ezek a bestiák!“ Egész teste reszketett az izgalomtól, fekete ruhája rongyokban lógott le róla és vér folyt arcáról. „Adjátok nekem át a tanítónőt kiáltott az ataman egy kis vizsgát hadd tegyen a politikáról“ ... „Helyes, helyes!“ — ordított a tömeg. „Éljen az ataman! neki vannak min dig a legjobb gondolatai“. S a rendőrök a kozákok soraiba taszigál- ták a szerencsétlen fiatal leányt. Praskovia Dugentrova mégis biztonságban érezte magát, azt hitte, hogy az ,ataman csak azért fogja börtönbe vinni, hogy üldözői elől megmentse. De csakhamar megtudta, hogy tévedett. Az ataman brutálisan megragadta kezeinél és kényszeritette, hogy letérdeljen. „Most — szólt válaszolj kérdéseimre. Milyen vallásit vagy?“ Amikor a tanítónő hallgatott, a na- gaikával borzalmas ütést mért a vállára. „Ne bántson, ne bántson !“- kiáltott a .szerencsétlen leány - „ön jól tudja, hogy orthodox vallásit vagyok, a pópa is bizonyíthatja . . .“ „Igen, igen, tudjuk, hogy a templomba jársz. De a cár ellensége vagy, mint a zsidók . . .“ „Az nem igaz kiáltott Dugentrova kisasszony nem vagyok a cár ellensége. De szabadságot követelek hazámnak!“. — '„Ah! a szabadságot akarod ! Mindjárt gondoltuk“ - szólt gúnyosan az ataman s újabb csapást mért a tanítónőre — „azért örültél tehát, amikor az álmanifesztumot olvastad, amelyet a zsidók találtak ki és ráfogták a cárra!“ — „Öli téved! — tiltakozott a tanítónő — a cár maga ad szabadságot szerencsétlen népének.“ — „Mit, forradalmi propagandát mersz csinálni? - dühöngött az ataman. — Fel testvérek!“ S most izgalmas jelenet következett. A kozákok és a nép rárohantak a fiatal leányra, a földre dobták ős lábaikkal taposni kezdték ; boldog volt, aki csizmája sarkával egyet rúghatott rajta. Még1 egyszer sikerült a szerencsétlennek felegyenesedni és borzalmas hangon felkiáltani: „Uram, meghalok; vajha ártatlan vérem üdvöt hozna hazámra!“ Erre újból ledobták és botokkal, korbácsokkal halálra verték. Isten mentse a mi hazánkat, hogy a hazaszeretet ilyen áldozatokat vegyen el a sorainkból. NYILVÁNOS NYUGTÁZÁS „5zatmárvármegye Általános Tanító-Egyesület'-ének alanti köreiből ta^sájU dijat fizettek : a) A szatmári körből: Bossin Margit (Szatmár) 1905. évről 3 koronát, —- Kálik Julia (Szatmárhegy), Kerekes Julia (Szatmárhegy) 1905. évről : koronát. — Kövesdiné D. Sarolta (Szatraár) 1905. évről 3 koronát. — Székelyéé P. Mária (Szatmár) 1904. évről 3 koronát. — Özv. Yinczer Dán élné (Kolozsvár) 1905. évről 3 koronát. — Szerdahelyi Lenke (Deugeleg) Í9 Ki. és 1901 .
