Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-06-25 / 6. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 a gyakorlati életbe való átvitele a tanórából 30—35 percet lefoglal ; de ezt sajnálnunk nem szabad, mert a múlt órai munkánk eredményéről tökéletes meggyőződést szereznünk kevesebb idő alatt népiskolai gyermekek közt egy osztályban nem lehet; már pedig lelkiismeretes eljárással a tanóra hátralevő részén csak akkor foghatunk uj tananyag ismertetéséhez, ha az addig tanultakat minden növendékünk ismeri, a gyakorlatban kifogástalanul alkalmazza. Inkább kevesebb ismeretet adjunk az osztálynak, mint valamivel többet a félosztálynak, mert a népiskola nemcsak a kiválóbbakért, de a nép összeségeért dolgozó intézmény, melynek feladata: a nép minden gyermekét külömbség nélkül emberré nevelni. Ha dolgunkat a múlt órai tanananyaggal ilyen módon elvégeztük, megtesszük az első lépést az újabb tananyag ismertetéséhez. Első tennivalónk a gyermekek figyelmének a lekötése. A szomszédos órákhoz és a tananyaghoz alkalmazkodva egy kis elbeszélést tartunk a gyermekeknek, mire természetesen előzetesen gondolnia kell a tanítónak. Elbeszélésünk tárgyát az uj nyelvtani tananyag alkalmazása végett pár mondatban u táblára íratjuk. Az igy érdekessé tett mondatokban a nyelvtan uj anyagának ismertetése általános figyelem mellett minden nehézséget nélkülöz s a gyermekek önelégülten fedezik föl azokban a szabályt. Sőt példákról sem kell tovább gondolkodnunk, mert minden gyermeknek lesz mondanivalója: jó és rossz. Mind a kétféléből iratunk a táblára, a szabály teljes alkalmazását nyilvánosan tárgyaljuk, a derült hangulatú osztály előtt hasonló jó kedvvel tanítunk, hogy a legelvontabbnak vélt nvelvt ni tananyagot a gyermekek fáradság nélkül sajátíthassák el s hogy saját dolgunkat is kellemessé tegyük. Mondjuk, hogy a IV. elemi osztályban az alanyi mellékmondat megismertetéséről van szó. A tanító egy kis történetkét mond el a gazdagnak látszó költekező emberről s azután a táblára jegyzi tanulság képpen: Nem mind gazdag és boldog aki külsőleg annak látszik.'1 „Nem mind arany, ami fénylik.“ Térszüke miatt úgy sem részletezhető a módszeres tanítói eljárás, ami e mondatokkal való elbánásnál vár a. tanilóra, de azt itt leírni fölöslegesnek tartjuk már azért is, mert az alanyi mellék- mondatot alanynyá változtatni és ezen utón az alanyi mellékmondatot föl ismertetni, az elválasztó vonás használását megrögzi- teni mind olyan dolgok, mikkel való elbánásra és a növendékeknek fokozatos felvilágositására u kész tanítót kioktatni nem kell. Itt megjegyezzük, hogy a főbb mondatrészek fölisméré- sére a gyermeknek szüksége van, hogy az a helyesírás el- sajátithatásának segédeszköze legyen. De szakítani kell a gyermekeket és tanítót egyenlően gyötrő ama módszertelen és mindenképpen szertelen eljárással,
