Tanügyi Értesítő, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905-06-25 / 6. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ A vállalkozó szellemek itt sem hiányzottak, pályázó akadt bőven, de kiválasztani nehéz volt. így történt meg aztán, hogy éppen az maradt a vigyázó mellett, ki a tolvaj lássál foglalkozott. Tehát e rendszer nem vált be s így kénytelen voltam a legutolsó eszközhöz a veréshez folyamodni. Csakhogy elég későn, mert bizony mondom nem nagy eredménnyel munkálkodtam; különben véleményem szerint a tizenkettedik órában beadott orvosság a beteget már meg nein gyógyítja. Ily bajokban csak gyors operációval lehet segíteni; ez vagy eltávolítja a beteg testrészt, vagy maga a beteg is elpusztul tőle, de nem inficiálja a tömeget. Hogy ezen műtétnek szükségét és helyességét bizonyítsam, ismét iskolámra szorítkozom s annak egy későbbi év termékét mutatom be. Mindjárt az iskolai év elején a lopási esetek sokasága váltotta fel egymást; de a tolvaj ügyessége oly meglepő volt, hogy a gyanúnak még csak árnyékát sem tudtam felfedezni. Ámde nem azért van a tanító, kinek a harangöntéstől kezdve mindenhez kell tudnia, hogy az állásával járó rendőri kémkedéshez ne értsen! Addig-addig, míg elcsíptem a kis hamist és mondhatom olyan fogást tettem, hogy becsületére vált volna bármely két kapitulációt töltött csendőr őrmesternek is. De aztán elkövettem azt a nagy hibát, hogy az operációt nem hajtottam végre gyorsan. Úgy tettem, mint az orvosok az érvágással — arra az esetre hagytam, midőn már más orvosság nem használ, ez meg csak kísérlet. Hanem mégis jártam ám, mert ez még kiilömb tálentum volt, mint Gy. lopott ez minduntalan derüre-borura mindent, ami a keze ügyébe esett írószerek, könyvek, bicska, kalap, sapka, kis kabát, nagy kabát egymás után tünedeztek el; s mondhatom férfias bátorsággal vallotta be, hogy a hiányzó tárgyak az ő kezén mentek keresztül és jutottak a legtöbbet Ígérőnek birtokába. De arra aztán már soha sem volt rábírható, hogy csak egy fillérnyít is visszahozzon s talán kiállotta volna jaj szó nélkül a keze levágását, mint. sem elárulja, hogy az elemeit tárgyakat hova rejtette, vagy kinek adta el. Atyja, mint becsületes rendőr, felkötóssel igyekezett kicsikarni tőle a nadrágjából kilopott pénzt, de hasztalan. Az apai vakmerő szigor nagy elhatározásra bírta aztán; vándorbotot vett kezébe, hogy most már világ körüli második útját úgy tegye meg, hogy abból talán soha vissza se térjen.
