Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-12-15 / 10. szám
Harmadik évfolyam 10. szám. Szatmár, 1904. dec. 15. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-KGYKSÜLÉT“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelen k minden hó 15-ik napján. Szerkesztő: KÓTAI LAJOS. | Előfizetési dij egész évre 1 korona. _ .Bocskar-uteza 12-ik szám________j_ Közlemények a. szerkesztőhöz cimzendök. A Kováts Béla-alap. Maholnap huszonötévé lesz. hogy Szatmárvármegye köztiszteletben és szeretetben álló kir. tanfelügyelője, nagyságos Kováts Béla kir. tanácsos ur a közoktatás szolgálatában előkelő hivatalát viseli. Huszonöt óv nemcsak a hivatalos pályafutásnak, de az ember életének is olyan tekintélyes részét teszi, hogy azt, aki pályafutásában e határ követ elérte, tisztelettel és a felmelegedő szív rokon szén vével üdvözlik mindazok, kik munkássága iránt érdeklődnek s a kikhez a közös munka érdeke fűzi. Ami szeretett kir. tanfelügyelőnk azon kevesek közé tartozik, akik kerülik a tömjénzést, melynek elszálló füstje után annyian lelkendeznek, és félnek az ünnepeltetóstől, mely alkalmat nyújtana az iránta élő tisztelet és szeretet megnyilatkozásának. Teljes tudatában vannak ennek ami tanítóegyesületünk vezetői, mégsem engedhetik azt meg, hogy pályafutásának egyik nevezetes határ kövénél ne köszöntsük és ne ünnepeljük azt a tanfórfiut, kiben e nagy kiterjedésű vármegyének minden tanítója nemcsak a vezért, hanem a szerető atyát tisztelhette, s kinek kormányzását minden hivatali eljárásában, a személyes ügyek elintézésénél szeretet és igazi jóakarat vezette. Közelebb tartott választmányi ülésünkön egy jubiláns ünnep rendezésére vonatkozólag bizonyos intéz- kedések tétettek, s a^-éz* aíkaíljNJnal lefolyt eszmecsere /égyi^ye^j^Síl- lapodása az volt/'1i<^y '5éz iiSji<\ emlékére s a stófigármegyei ^ii| tók gyermekei rés^e^zatmáS^óm» tiben létesítendő vi-iri’t,ói, jnte/- n á t u s kezdeményezne «tfüál^^Szá= mottevő összeggel egy*^«rapíwányt gyüjtsünk, mely élőhirdetője és el nem múló kifejezése legyen annak a tiszteletnek és szeretetnek, melylyel kir. tanfelügyelőnk iránt kivétel nélkül viselkedünk. Természetes, hogy a rendezendő ünnepélynek ez a része vagy pontja csak akkor lesz egészen sikerült, ha az a tekintélyes összeg, melyet „Kovács Béla alapítvány“ címen ösz- szehozni akarunk, össze lesz gyűjtve és készpénzben befizetve. — Fel tehát tanitótársak, a gyűjtésre! Első sorban azonban magunkat kell megadóztatnunk, már azért is, mert ezt a alapítványt mi akarjuk tenni magunkért, a tanítók fiaiért. — Körülbelül hatszázan vagyunk ebben a megyében, kik a nép oktatás mezején fáradozunk s ha még egyszer olyan szegények volnánk is, mint vagyunk, csak akarnunk kell s egy tekintélyes alapítványi összeg pár hónap alatt összegyűl, „Sok homokszem halmot nevel, millió csepp hajót emel.“
